BÜRGER Albert, § boroskrakkói

Vajasd, Boroskrakkó, 1861. dec. 1., † Mv., 1937. aug. 8.: nagyvállakozó, sörgyáros, likörgyáros, bornagykereskedő, hordógyáros, kereskedelmi tanácsos, iparkamarai elnök, szenátor, virilista. – B. Márton (1829.? –Gyulafehérvár, 1916. máj. 10.), nagybirtokos és Nuszbaum Johanna fia. Felesége Tischler Júlia. Fiaik: Dezső és György.-Középiskolai tanulmányait Mv.-en végezte, Kereskedelmi Akad.-át végzett Bp.-en és Grazban. Tanulmányai befejeztével egy pár évig szülei krakkói birtokán gazdálkodott. Virilista (1889 v. 1891, 1901) Megvásárolta a mv.-i Jeney/ Kraft féle sörgyárat (1886) és modernizálta. Mv. leggazdagabb emberének számították (1888–), de Erdélyben is az elsők közé sorolták. Elsőként létesített Mv.-en sörgyárában áremfejlesztő telepet (1893) és amikor az rt.-gá alakult (1928) az elnöke lett. Az első 25 magán távbeszélő előfizető egyike volt Mv.-en (1893). Két társával (Farkas Mendel, Tauszik B. Hugo) együtt a tanácstól megkapta a jogot a villanyáram szolgáltatásra koncesszióba 50 évre és megindulhatott az elektromos utcai világítás Mv.-en (1898. nov. 1.). Négy bank és kereskedelmi vállalat igazgatótanácsában szerepelt, majdnem nyolcszáz hold földet bérelt (1899). Több mint húsz mv.-i ház tulajdonosa volt (1910). Boroskrakkói előnévvel nemességet kapot (1915. jún. 15.). Termékeit Ausztriában és Romániában is forgalmazta. Likör-, rum- és konyakgyár-, vegyigyár és hordó- és dongaüzem tulajdonosa (1921–), kazeingyyártó (1931) is volt. Megvette az Apolló palotát (1923), a nagytermet átépíttette, lakásokra osztotta, majd harmadik emeletet huzatott rá (1925–27). Átalakította az Apolló udvarát sörkertté és egy kisebb színpadot is felállíttatott ott (1926). Borecetüzemet nyitott (1931). Széles látókörű, nagy munkabírással rendelkező egyéniség, hozzáértéssel alapította szervezte és vezette vállalatait. Munkájában segítette fia B. Dezső. Üzemei mintegy 250 munkást foglalkoztattak. Volt vagy 20 háza Mv.-en, Boroskrakkóban 200 hold földje és 100 hold szőlője, jól berendezett borpincéje. Emellett hasznosan működött közéleti téren is. Évtizedeken át ipari, kereskedelmi téren vezér szerepet játszott, az erdélyi gazdasági élet egyik reprezentáns személyisége volt : kir. tanácsos, és kir. kereskedelmi tanácsos, törvényhatósági bizottsági tag, a GYOSZ igazgató tagja, az UGIR központi alelnöke. A sörgyárosok megszervezték a sörkartellt (1927), amelynek elnöke lett, a Munkaadók Szövetségének elnöke, az Agrár Takarékpénztár elnöke, ez a bank tönkrement, Bernády, Kemény János hacoltak a tisztviselők nyugdíjalapja megmentéséért. Egyike a legrégibb városi tanácsosoknak (1887–) A M. Kir. Természettudományi Társaság tagja (1891). A Nemzeti Munkapárt helyi szervezetének alapítótagja, alelnöke (1910), elnöke. A Kereskedelmi és Iparkamarának elnöke 24 éven át (1913–), majd kormánybiztosa, több ipari és kereskedelmi vállalat, városi bizottság alapítója és elnöke. Szerepet játszott a földgáz Mv.-re történő bevezetésében. A M. Szövetség vezetőségi tagja (1921). Az Agrárbank elnöke (–1932). Képviselő (1926–27), a Brătianu-kormány idején pártonkivüli liberális párti szenátor volt, a Kereskedelmi és Iparkamarának elnöke és az erdélyi gyáriparosok alelnöke. Egy ideig az Agrárbank elnöke. Az Vezető szerepet töltött be a zsidó hitközségben, amelynek elnöke majd díszelnöke volt. Két egyenként 10. 000 lejes alapítványt tett a Ferenc-rendi zárda javára (1926). Bérbe adta a Kaszinónak székhelyül az Apollo palotát (1929). A Mv.-i Kaszinó tagja, választmányi tagja (1932). Szórakozása a klasszkus zene művelése és sakkozás volt, vonósnégyest alapított, amely megindítója volt a városi zene iskolának. Az Aranykakas is az ővé volt, a Bürger-palotaként, illetve Vörös kakasként ismert neobarokk épületet családja számára építtette és haláláig benne lakott. Az 1938-as gazdasági válságban a család tönkrement és kénytelen volt eladni a villát. Műtétre ment külföldre (1930), vakon bízott fiában, hazatérésekor tudta meg, hogy fia eltitkolta előtte a valós helyzetet, távolléte alatt fia Dezső súlyos szerződésszegést követett el kártérítést és bűntetést kellett fizetnie, kölcsönt a világválság miatt nem kaptak, így vége lett a mv.-i sörgyártásnak. Pár évig még palackozták a Dreher-Haggenmacher sört. Közgazdasági cikkei folyóiratokban és szaklapokban jelentek meg. Nemesi rangra emelték boroskrakkói előnévvel (1914. jún. 26). Kitüntetései: M. Vaskoronarend, az I. o. M. Polgári Hadiérem, a Román Csillagrend parancsnoki és a Román Koronarend tiszti keresztje. Portréját Aurel Ciupe festette meg a Kereskedelmi és Iparkamara részére (1931). A rendszerváltás után Aranykakas vendéglő működött benne, majd eladó lett és hosszú ideig lakatlan. Cosmin Pop helyi vállalkozó megmentette az enyészettől. Angela Kovács tervei alaján az épület külseje nem változott, a belső terek átalakultak és a padlástér beépítésével szinte megkétszereződtek.
Irod.: Ávéd János: Százéves a villanyvilágítás Mv.-en (Nú., 1998. okt. 29.); Bernády; Biás István; B. A. (Marosvásárhely, 1911. aug. 10.); B. A. sörgyára Mv.-t. (Marosvásárhely, 1913. jan. 1.); Britannica Hungarica (Bp., 1994–1995); EBKL; Emlékkönyv a K. M. Természettudományi Társulat félszázados jubileumán (Bp., 1892); Időtár 2; Időtár 3; Kádár – Pál-Antal; Ki kicsoda ?; A M. Korona országainak kivitelképes ipartelepei (Bp., 1897); Kuszálik–Zalányi; László Lóránt: Mv. Legnagyobb adófizetői 1881–1916=EME füzetek (2010. 1–2); Marosi-KZST; Molter: Mv.; Mv. zsidóság; Mv.-i Almanach, 1912.; Osváth; Ökrös; Pană; Rugonfalvi Kiss; Sebestyén Mihály 2000; Sipos; Szentgyörgyi; Szterényi; Transilvania; Újvári; Un secol de electricitate; Szucher Ervin: Megnyílt az enyészettől megmentett Bürger-palota (Krónika, 2022. máj. 23.)