BUSTYA Lajos, §

Mv., 1868., † Mv., 1933. máj. 11.: ács, kőműves, építőmester, építkezési vállalkozó, épület és asztalosárú gyáros és gőzfűrészgyár tulajdonos, ipartársulati elnök. – B. Sándor ácsmester fia. Felesége: Timár Nina. Gyermekeik: Auguszta dr. Máthé Jánosné; Ilona Szabadi Albertné; Nina König Károlyné; B. Béla. – Alapmestersége az ácsmesterség volt, katonaság idején Leibachban szerezte meg építőmesteri képesítését. Iskolái elvégzése után mint kőművesmester Európa majdnem valamennyi országában dolgozott, később is gyakran tett külföldi utazásokat. Tanult németül és magyarra fordított egy építkezési szakkönyvet, a föld- kőműves-ács- és útmunkálatokról, mint a zágrábi cs. k. XIII. hadtest műépítészeti hivatalnokának hadmérnöki tizedese (1890–91). Átvette apja (Mv.-en 1874-ben létesített) fa- és épületelem üzemét (1892–). Fafeldolgozó és elárusító telepet létesített a Sándor János és a Honvéd utca közötti telken, ahol épületsztalosi műhelyt is fenntartott (1920- 30 k.). A város számottevő vezető személyisége volt, több középület, templom, intézmény alkotója: Vállalkozásában épült a nyárádmenti keskenyvágányú vasút és épületei (1912–15), a Mikes Kelemen és Koronka utcai földszintes házak nagyrésze, a Máthé villa a Trébelyben Auguszta lánya és dr. Máthé János részére, Maetz Ervin városi főmérnök terve szerint (1925), ma „B” kategóriájú műemlék (Trébely u. 14. sz.), a Gecse utcai családi ház, a cukorgyár, a főtéri Agrár- ma Kereskedelmi bank (1900), a Polgári Fiúiskola (Dr. Bernády tér 7.; 1906) és Felsőkereskedelmi iskola, a Czakó szanatórium (Radó Sándor tervei alapján, 1929); az unit. templom (1929–31). A Postaréten lelátóval rendelkező sportpályát épített. Hasznos közéleti tevékenységet is folytatott. A M. Iparos Egyesület alapítója és elnöke, a M. Gyáriparosok Egyesületének elnöke, az Építőiparosok Egyletének díszelnöke, Iparkamarai elnök (18 évig), királyi kitüntetésben részesült. Több éven át városi tanácstag, ref. egyházi tanácsos, számos társadalmi és kulturlis egyesületnél vezető szerepet töltött be, a MSE megalapítója (1898), iparügyi tanácsos (1940–) és az Országos Iparos Egyesület társelnöke volt, tagja volt az Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek. A Kerületi Betegsegélyző és Betegbiztosító Pénztár elnöke (1910). Az Erdélyi Helikon mv.-i tagjai közt szerepelt (1930). A Mv.-i Kaszinó választmányi tagja (1932). – F. m.: társsz.: Csikvármegye márványipara (Mv., 1914); A Mv.-i Magyar Iparos Egyesület alapszabálya (Mv., 1922).
Irod.: Barabás Gergely: Csikvármegye márványipara: Vitatárgy (Mv., 1914); Bernády; Biás István; Csekme; EBKL; Fodor–Balás; Fodor Sándor (S): A nyárádmenti vicinálisról… (Nú., 1997. máj. 7.); Fodor Sándor (S): Petru Maior Egyetem (Központ, 10. sz., 2010. márc. 10–16.); Gyászjelentő; Időtár 2; Időtár 3; Illyés; Keresztes 2000; Kereszetes Gyula: Szecesszió Mv.-en 6.: A stílus folytatása (Nú., 1992. febr. 1.); Ki kicsoda ?; Klósz-Tolokán; Man: Tg. M., 3.; Marosi-Helikon; Mv. műv. vár.; Mv.-i útikalauz; Mv.-Balás; Nuridsány Tibor: 100 éve alakult meg a Mv.-i Sport Egylet – MSE (Nú., 1998. jan. 16); Orbán-Oniga; Ökrös; Pană; Sebestyén Mihály: Régi történet munkásokról (Nú., 2015. máj. 14.); Sipos; Valori mureşene de patrimoniu