CÂMPEANU Elie, § Cîmpianu Elie, Câmpianu Ilie

Dedrádszéplak, 1859. júl. 12., † Mv., 1937. jan. 24.: gör. kat. pap, esperes, városi tanácsos, prefektus. – Nagyapja: Câmpianu Elie (kivégezték, Kolozsnagyida, 1849), apja Câmpianu Ioan, aki 18 évesen vett részt az 1848–49-es forradalomban Constantin-Romanu-Vivu oldalán és sikerült megszöknie a kivégzés elől. – Tanulmányait Szászégenben kezdte a román elemi iskolában (1867–71), gimn. -ot eminensként Balázsfalván végzett (1879), majd a gör. kat Teológiai Szeminárium hallgatója volt (1879–83). Zeteváralján tanító és lelkész (1884–), a Gyergyói körzet alesperese (1898–), esperese. A Gyergyószentmiklós környéki román falvakban sokat tett a románság nemzeti lét énének fennmaradásáért, a román oktatásért. Kinevezték Mv.-on plébánosnak, majd a Marosi körzet esperesének (1908). Több templomot építtetett. Amikor Románia belépett az első vh. -ba (1916) hazaárulással gyanúsítva letartóztatták Mv.-en. Moldvába menekült, ahol katonai kórházakat létesített, ott előadásokat tartott a katonáknak (1917). A piatra-neamţ-i és a besztercei kolostor katonai kórházának ügyigazgatója volt. Dobreniben az elemi iskola igazgatója; helyettes romántanár Gyergyószentmiklóson (1919–20). Mv.-en lett lelkész és a Marosi körzet esperese (1921. aug. 27–), a Székelyföld vikáriusa (1921. aug. 27. – haláláig). Kezdeményezésére jött létre a Maros megyei Történelmi Archeológiai és Etnográfiai Társaság (1924–41), elnöke volt a Liga Culturală Maros megyei osztályának, tagja az ASTRA-nak, Mv. város kultúrbizottságának, a közigazgatási bizottság tagja (1925); parlamenti képviselő, az első Iorga kormány idején (1931–32); Hunyad megye prefektusa (1831. ápr. 24. – 1931. máj. 5.). Mv.-i Városi Tanácsnak korelnöke (1930). Ioan Dredeţean lelkésszel igényeltek a mv.-i városi tanácstól területet és anyagi támogatást egy új gör. kat. templom építéséhez (1926. szept. 22.). Közbenjárt Buk.-ben az Iparügyi Minisztériumban járt közben a csődbement cukorgyár érdekében (1931). Esperessége ideje alatt épült fel Mv.-en a kis katedrális (felszentelte Al. Nicolescu érsek, 1936. szept. 8.). Tagja az Antirevizionista Liga Maros megyei bizottságának (1934). Kitüntetései Mária királynő Keresztje- II. oszt. (1918), Világháborús emlékkereszt 1916–1918 (1920); I. Ferdinand Rend Nagykeresztje, lovagi fokozat (1931), Gyulafehérvár és Fogaras román gör. kat. egyházkerületének tiszteletbeli kanonokja (1936. dec. 8. –). A mv.-i városi időközi bizottság utcát nevezett el róla és egy kisiskolások számára alapított ösztöndíj viselte a nevét (1937). Zeteváralja díszpolgára (1926).
Irod.: Băciuţ, Nicolae-Şincan, Gheorghe Nicolae: Biserica de piatră „Înălţarea Domnului” Târgu-Mureş (Vatra veche, nr. 11., 2009); Boar, Liviu: Protopopul E. C. (Reghinul cultural, 10, 2010); Bota, Sorina; Dandea, Emil: Politică şi administraţie (Tg. M., 1996); E. C.: Omul şi faptele sale (Tg. M., 1999); Daicoviciu, Constantin: Comisiunea Monumentelor Istorice (Cluj, 1924); Duşa Traian: E. C. (Vatra, nr. 7., 1998); Időtár 3; Lăcătuşu, Ioan. Personalităţi din Covasna şi Harghita (Cluj, 1998); Man: Tg. M., 3.; Şerban 1999; Şincan 2006; Todea 2013