CHINDA Eugen

1915., † Szászrégen, 1961. júl. 7.: zenetenár. – Zeneakadémiát és drámaművészetet Kv.-on végzett (1932–36). Tanárai többek között: Marţian Negrea és Béna Ágoston voltak, akiktől zenelméletet, zenetörténetet, és hangszertant, egyetemes zenetöténetet, kórusvezetést, zongorát stb. tanult. Régenben lett zenetanár (1937–40), azután nevelő az Inasotthonban. Fiatalon elfogadta a légionáriusok tanait, néhány hónapig részt is vett a mozgalomban (1940 okt. -dec), amiért később üldözésben, zaklatásban volt része. Tisztként kivitték a keleti frontra (1939–45). Sevastopolnál részt vett a súlyos harcokban; emberségéről tett tanubizonyságot, amikor szovjet hadifoglyokon segített. Chişinăuban a Teológiai Szeminárium zenetanára volt (1941–43). A háború végén visszatért Régenbe a Pedagógiai Iskola zene katedrájára, a tanításon kívül több kórust és zenekart hozott létre. A Szakszervezetek Házában színjátszó csoportot létesített. Vezette a Mioriţa városi népi zenekart, kvartetteket szervezett, szemiszímfónikus zenekart létesített a Tanügyi Szakszervezet keretében. Folklórgyűjtéssel is foglalkozott, több népdalt dolgozott fel kórusok részére. Több társadalmi szervezetben volt kultúrfelelős (ARLUS, Szakszervezetek Szövetsége, Ateneul Cultural, Frontul Plugarilor és mások). Foglalkozott az együttélő nemzetiségek zenéjével. Kórusvezető tanfolyamokat vezetett. Áthelyezést kapott Mv.-re a Papiu Ilarian Líc. -ba (1958. szept. 1. –). A Securitate zaklatni és üldözni kezdte, kitették a RKP-ból (1949). Áthelyezték Marosoroszfaluba (1952), Görgényoroszfaluba (1953), azután katedra nélkül maradt (1954–). Nevelő lett a Faipari Szakiskolában, majd az 1-es sz. Középisk.-ban, ezután, légiónárius múltjára hivatkozva, felbontották a munkaszerződését (1958. dec. 8.). Ekkor írta meg kontesztálásként visszaemlékezéseit Memoriu c. -mel 16 gépelt oldalon, amelyhez 30 egykori munkatársa csatolt nyilatkozatot, igazolva, h. nem volt osztályellenség. Ezeket azonban nem vették figyelembe, és sohasem rehabilitálták.
Irod.: Regh. Cult. (10., 2010)