CSÁKY István, § körösszeghi és adorjáni gr.

Segesvár, 1894. júl. 18., † Bp., 1941. jan. 27.: politikus, diplomata, külügyminiszter. – Apja csendőrőrnagy Bp.-en. – Tanulmányait a debreceni Szvetlics Intézetben, a bp.-i Ferenc József Intézetben és némi megszakítással a bécsi Konzuli Akad. Dipl. Karán végezte (1913–19), később a bp.-i egy.-en államtud, doktori oklevelet szerzett. Az I. vh. kitörésekor Rouen-ban tartózkodott, mint ellenséges ország állampolgárát a francia hatóságok internálták (1914. aug. – 1917) Ile de Seinen, ott tanult meg románul és bolgárul; egy francia orvos segítségével, mint beteg Svájcba került Lausanneban beiratkozott a jogra, majd St. Gallenban elvégezte a keresk. Akad. -t. (1917–18); a forradalmak idején Bécsben volt apjánál, ahol sikeresen elvégezte a konzuli akadémiát. (1918–19). Diplomáciai pályáját a Külügymin.-ban mint attasé kezdte (1919–), a m. delegáció titkáraként részt vett a párizsi béketárgyalásokon (1920–); a vatikáni (1921–23), majd a buk.-i m. követség titkára (1924–26), a Külügymin, sajtóosztályának h. vezetője (1927–30), vezetője (1930–33). Madridi és lisszaboni nagykövet (1933- 35). Kánya Kálmán külügymin. kabinetfőnöke (1935–38), ott volt a müncheni négyhatalmi értekezleten (1938. szept. 29–30.) és a Felvidék D-i részét visszacsatoló első bécsi döntés (1938. nov. 2.) kihirdetésekor. Imrédy Béla, majd gr. Teleki Pál kormányában külügymin. (1938. dec. -től haláláig), egyúttal kormánypárti programmal ogy. képviselő is (1939–). Hivatali ideje alatt csatolták vissza Mo.-hoz Kárpátalját (1939. márc.), a II. bécsi döntéssel (1940. aug. 30.) Észak-Erdélyt. Ennek fejében azonban Mo. kilépett a Nemzetek Szöv.-éből (1939. ápr. 11.), csatlakozott az antikomintern paktumhoz (1939. febr. 24.) és a háromhatalmi egyezményhez (1940. nov. 20.), ezzel egyre jobban elkötelezte magát a hitleri Németo. mellett. Aláírta a m. -jugoszláv „örök barátsági” szerződést (1940. dec. 12.). Nagy feltűnést keltettek miniszteri beszédei. Cikkei jelentek meg a m. és külföldi sajtóban. Mv.-en utca viselte a nevét (1941–1995). F. m.: Utazás a jegestengerre (Szigetvár, 1905); La question ruthéne (Bp. -Párizs, 1920); The Resposibility of the Hung. nation in the war (Bp., 1921); A boszorkány. Megelevenült korrajz, mely önmagát magyarázza (Bp., 1922), előszó: Kék könyv (Bp., 1939).
Irod.: Gudenus; Gulyás; Ki kicsoda a m. történelemben; MÉL; MNL; RÚL; Szabó–Simon–Szögi; ÚMÉL; Vigh