CSEH Andor

Marosludas, 1895. szept. 12., † Kerkhoflaan (Hollandia), 1979. márc. 9.: r. k. lelkész, eszperantó nyelvész. – Teol. tanulmányainak elvégzése után erdélyi egyházmegyés pappá szen­telték (1919). Nagyszebenben r. k. pap (1919–24), itt dolgozta ki saját eszperantó nyelvtani rendszerét (1920), megújítva Zamenhof nemzetközi nyelvét. Nyelv­tanítási rendszerével, a később róla elnevezett nyelvoktatási módszerrel („Cs. -metodo”) az audiovizuális okta­tás egyik úttörője. Több tanfolyamot rendezett Mv.-n (1920–23), Kv.-on (1921–23), Buk.-ben (1922–24), Ploieşti-ben (1921). A buk.-i Román Eszperantó Központ ala­pító ig. (1922–24). Az egyház elbocsátotta az egyházm. -ből, hogy idejét és erejét teljesen az eszperantónak szentelhesse. Az Eszperantó Világszövetség titkára (Genf, 1924–). Az oktatási módszerét, a Cseh-módszert, előadások keretében Európa minden nagyobb városában bemutatta (Edinburg, Danzig, Svédo., Bp., Arnhem, Krakko) (1926–31), Hollandiában élt (1930–) módszere ápolására alakult meg a Nemzetközi Cseh- Intézet (1932), ahol tanított. Kat. és prot. tanítványai egyaránt voltak, ezzel megszegte a korabeli egyházi törvényeket, ezért a haarlemi püspök felfüggesztette papi hivatásából (1935), s az egyház csak 1978-ban rehabilitálta. La Practico címen folyóiratot szerkesztett Hágában (1932–41, 1946, 1948–79). Az Eszperantó Világszöv. romániai fődelegátusa (1921), a genfi Esz­perantó Világszöv. titkára (1924-től), t. tagja (1934), az Eszperantó Akad. tagja (1938–69). Szülőházán (Crinului u. 30) emléktáblát helyeztek el (2000).
Irod.: Gulyás; Időtár 3; Luduş; Maros megye; Nagy; Osváth; RMIL; Tolokán Jenő: Korai magvetők Európa mezsgyéin (Nú., 1997. dec. 10.); ÚMÉL; Zágoni Jenő: Sajátos életút (A Hét, 1979/50)