CSÍKY József, Csíki József

Mv., 1881. nov. 13., † Debrecen, 1929. jan. 26.: orvos, belgyógyász, egyetemi tanár. – Apja orvosdoktor. – Előtanulmányait Nyíregyházán végezte Az egyetemet: Bécsben (1899), Berlinben (1903) és Bp.-en orvo­si oklevelet szerzett (1904). A bp.-i egyetem 2. sz. belklinikáján (1904–06 és 1908–12) gyakornok, tanársegéd, közben hajóorvos volt az USA-ban (1906–08), Schordann-ösztöndíjjal a breslaui és a párizsi egy.-en tanult (1908–09). Az I. vh. idején a galíciai fronton tábori orvos (1914), majd a bp.-i helyőrségi kórházban honvéd főorvos. A bp.-i egy.-en az isiász, ideg-, kór- és gyógytan c. tárgykör magántanára (1916–21). Haláláig a debreceni Tisza István Egy.-en a Belgyógyászati Klinika ny. r., igazgatója (1921–29). Az idegbetegségek kórtanával, az isiász, az asztma gyógyításával, az agy daganataival foglalkozott. Nevét őrzi a tabes-megbetegedés „Csiky-tünete”. A Rockefeller-alap támogatásával védőnő­képző intézetet hozott létre. Cikkeit közölte a Bp.-i Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, M. Orvosi Archívum. – F. m.: társsz.: A belorvostan tankönyve, I—II. Többekkel (Bp., 1914; 2. jav. kiad. 1923–1924); Belorvosi diagnosztika. Többekkel (Bp., 1921; 2. jav., bőv. kiad. 1926).
Irod.: Gulyás; RÚL; Szabó–Simon–Szögi; Todea–Fülöp–Avram; ÚIL; ÚMÉL