CSISZÁR József

1963. okt. 20.: építész, publicista. – id. Cs. Lajos, kőfaragó vállalkozó és szinérváraljai Gyulai Zsuzsanna (1850 – Mv., 1930. jún. 13.) fia. Testvérei: Berta Marczinyák Sándorné; József, felesége: Kiss Mariska; Mariska Lomnyánszky Tiborné. Felesége: Váradi Irma. – A középiskolát Mv.-en végezte, Bp.-en a felső építőipari iskolában tanult, majd a mv.-i Kereskedelmi és Iparkamara ösztöndíjával Párizsban az École des Beaux-Arts építészeti osztályán képezték tovább (1896–), és Bp.-en építőmesteri vizsgát tett (1902). A dicsőszentmártoni r. k. templom építésének irányítója (1898–99). Külföldi tanulmányútjai (Anglia, Franciao., Olaszo., Németo., Belgium) után Mv.-en építkezési vállalatot (1899), tervező és kivitelező irodát nyitott (1902–), 300. k. alkalmazottja volt. Az első mv.-i városi zeneiskolának adott otthont háza (Deák Ferenc u. 40., mai Győzelem téren), aminek tervezője és felépítője volt, két régi ház lebontott területére építette, és a földszinten kereskedelmi egységet is létesített (1901). A mv.-i Városháza építésére kiírt kivitelezési pályázatot megnyerte (1906. jún.) és megkapta a megbízást az építésre, a kivitelezés két évet vett igénybe. Elkészítette a tanácsház építésének ütemtervét. A pécsi Zsolnay cég szállította az előregyártott kerámiai homlokzatdíszek elemeit, a cserepeket, Mestitz Mihály cége a díszes asztalosmunka darabokat, Róth Miksa a színes üvegfestményeket. A mv.-i Kereskedelmi és Iparkamara székháza építésére kiírt pályázat első díját nyerte (1909. jún.), a kivitelezési tervekre. Thoroczkai Wigand Ede kapta a megbízást. A Ref. Koll. főépületének, elemi iskolájának, tornacsarnokának és a bentlakás épületének fő kivitelezője (1908–11), az asztalos-, lakatos- és mázolómunkák kivételezezésével. Megalakult elnöketével a ipar – és városfelesztési célokkal. A város legnagyobb vállalatai közt tartották számon 300 munkással dolgozott (1911). Szorgalmazta a m. tanoncotthonépítését, amelyet tekintélyes összeggel támogatott is (1911). Kivitelezte az általa tervezett Állami Gyermekmenhely épületét, a Ref. Koll. új épületét és tornacsarnokát Soós Pállal (1908–12), a R. K. Főgimn. épületét, a Knöpfler Vilmos utcai ortodox zsinagógát, a Szentgyörgy- utcai elemi iskolát, a Régibaromvásár utcai elemi iskolát, a városi Közvágóhid épületeit, a Csapatkórházat a Hunyadi János utcában, a Városi Téglagyár irodaépületét, a Vízművek víztelepi épületét, a sáromberki Teleki kastély egy részét, a sáromberki papilakot. A mv.-i Építőiparosok Szövetségének székházát tervezte. A Csiszár-házat és a Csonka villát a Sándor János utcában, a Csiszár-Váradi villát a Lajos kir. u.-ban, a Kemény Zsigmond u.-i házakat („B” kategóriás műemlék a Rodnei, volt Keméy Zsigmond u. 12, 14, 22, 25. sz.; 1913) építette. A Székely Iparos főszerk.-je (1906–08) és a Vásárhelyi Napló (1908–09) munkatársa, dolgozott Erdélyi Iparosok Lapja –nál is. Sürgette a Székelyföld iparosítását és műegyetem felállítását, az ipar és kereskedelem megerősítésének érdekében füzetet adott ki (1913). Az I. vh. után vagyonát elvesztette, a tanoncotthon gondnokaként tartotta fenn magát (1928–44). A vármegyei és városi tanácstag (1910), a Mv.-i és Vidéki Építőiparosok Szövetsége egyik alapító tagja, hosszú időn át elnöke (–1919), díszelnöke (1928), ezen idő alatt épült fel a M. Iparostanuló Otthon. A Kereskedelmi és Iparkamara tagja, Törvényhatósági Bizottsági tag. A KZST választmányi tagja, ahol Az építőkövek vallomásai c. tartott előadást. Az Erdélyi Helikon mv.-i tagjai közt szerepelt (1930). A Mv.-i Kaszinó választmányi tagja (1932). A m. technika állandó propagálója volt, a ref. egyház presbitere és még számos egyesület működésében vett részt. A Romániai Építőiparosok Szövetsége elnökeként építészeti világkongresszuson vett részt Berlinben és ott előadást tartott (1931). Szak- és szociólogiai cikkei bel és külföldi szaklapokban jelentek meg. – F. m.: Az ipar és kereskedelem megerősödésének akadályai Magyarországon: A Székelyföld iparosítása (Mv., 1913); Árkartelek és Románia közgazdasága (Oradea, 1933); társsz.: Gazdasági sérelmeink és kivánságaink (Dicsőszent-Márton, 1926); Gazdasági sérelmeink és kivánságaink (Kv., 1928); Gazdasági sérelmeink és kivánságaink (Kv., 1930).
Irod.: A 100 éves Református Kollégiumról = Nemes Gyula. A közösségért tenni érdemes! (Mv., 2017); Bernády; Biás István; Csepreghy 2010; Filep; Gulyás; Gyászjelentő Időtár 2 ; Időtár 3; Marosi-Helikon; Marosi-KZST; Keresztes; Kereszetes Gyula: A mv.-i Kereskedelmi és Iparkamara épülete (Erdélyi Figyelő, 1. sz., 1994); Kereszetes Gyula: Szecesszió Mv.-en 4.: A Városháza (Nú., 1991. okt. 26.); Keresztes Gyula: Szecesszió Mv.-en: 5.: Közművelődési ház 1. (Nú., 1991. nov. 23.); Kereszetes Gyula: Szecesszió Mv.-en 6.: A stílus folytatása (Nú., 1992. febr. 1.); Kereszetes Gyula: A tornyos Városháza építésének 100. évfordulójára (Nú., Színes Világ, 2007. máj. 26.); Ki kicsoda ?; Man: Tg. M. 2., 3.; Maros megyei m. -ság. 4.; Marosi Ildikó; MÉL; Molter 2., 3.; Mv. műv. vár.; Mv. régi Városháza; Mv. Városháza; Oniga Erika: A marosvásárhelyi Református Kollégium Nagy Győző által tervezett melléképületei (1908–1911) = Táguló horizont; Pană; RMIL; Sáromberke; Todea–Fülöp–Avram; Ünnepi könyv; Valori mureşene de patrimoniu; Visnai