Nagysármás, 1804. márc. 18. Bp., Nagysármás, 1904. márc. 18., † Bp., 2003. júl. 8: orvos, dr. egyetemi előadótanár, rektor. – Felesége: Fall Erzsébet (†1996. márc. 19) a budaörsi új temetőben nyugszanak. Fiaik: Cs. András fogorvos és költő, Cs. István kutatóorvos. – Érettségizett a nagyenyedi Bethlen Koll.-ban (1923), ahol Áprily Lajos, Berde Mária is tanította; orvosi egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte (1923–28), Kv.-on fejezte be (1933) és doktorált, megszerezte a fogorvosi diplomát is a kv.-i Fogászati Klinikán (1934). Először Nagysármáson nyitott magánrendelőt mint általános orvos; fogorvos a nagyenyedi Bethlen Koll.-ban (1935–40). Kv-on a FJTE Fogorvosi Tanszékén gyakornok, tanársegéd (1940–44), egyetemi tanár (1945–49), a Fogászati Klinika vezetője. Rész vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban, a MNSZ egyik vezetője, Kolozs megye alispánja (1944. okt. – 1945 ősze). A MOGYI szervezőbizottságának egyik vezetője (1945–46); részt vett az orvosi fakultás Mv-re költöztetésében (1944–1945). Tagja, majd elnöke lett annak a háromtagú bizottságnak, mely a Bolyai TE megalakítását előkészítette és rektorrá választották (1945. jún. 15.), professzorrá nevezte ki a minisztérium (1945. szept. 22.). Az MNSZ Központi Intézőbizottságának tagja (1946- 49), a MMAT képviselője a NNGY-ben (1948. márc. 28. – 1952. nov. 30. és 1965. márc. 7. – 1975. márc. 9.). Mv.-re költözött (1949. őszén), addig hetente járt Mv.-re előadásait megtartani, tanszékvezetői teendőit ellátni. A tanügyi reformot követően Mv. orvosi és gyógyszerészeti kara elvált a BTE-től, a MOGYI első tanévét, mint rektor nyitotta meg (1948. dec. 1. –), az intézet rektora (1948–1949. nov. 3-ig, majd 1964. szept. 15. —1967. szept. 15.) és a fogászat professzora. Letartoztatták (1949. nov. 3. –), áttették Ghenceara (1951. aug. 1.), 2 év adminisztratív büntetést kapott, két év adminisztratív büntetést kapott. Ocnele Mari-ra vitték (1951. aug. 7.). Feleségét elbocsátották az állásából (1952 őszén), András fiát kizárták az orvosi egyetemről, István nem járhatott gimn. -ba, asztalos szakmát tanult. Feleségével együtt a buk.-i Uranus börtönbe zárták (1954. márc.). 6 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélték (1954. ápr. 26.). Zsilavára vitték (1954. ápr. 27.), majd a Pitești börtönbe. 4 év előzetes letartóztatás és egy év kényszermunka letöltése után, Petru Groza, a NNGY Elnöki Tanácsa elnökének kegyelmi rendeletével szabadlábra helyezték (1955. máj. 27.), rehabilitálták (1956. jún. 16.). Újra összeházasodtak a feleségével. A RMP KV javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés törölte a büntetést és visszahelyezte jogaiba (együtt Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajossal). A Konzerváló Fogászati Klinika vezetője lett (1960–73), az oktatás kétnyelvű volt, a m. nyelvű előadások egyrészét nyugdíjazásáig tartotta (1973-ig), a klinika keretében kezdeményezésére létesült a fogkórszövettani és mikrobiológiai kutatólaboratórium, vezetője Szentpétery József, Antalffy András voltak. A mv.-i Fogorvostudományi Karon elsőként kapta meg a doktorátus-vezetői minőséget (1965), a doktoránduszait nyugdíjazása után is irányította, vezetésével kilencen szerezték meg az orvostudományok doktora címet. Kutatási területe a fogszúvasodás megelőzésének tanulmányozása, az ivóvíz fluorizálása, orvosi etika. Cikkei: Stomatologie, Fogorvosi Szemle, Orvosi Szemle és a napi sajtóban. Már egyetemista korában bekapcsolódott az Erdélyi Fiatalok c. lap munkájába (1930. febr. –), a Falvak Népé-nek, Ellenzéki Közlöny-nek a szerk.-je, munkatársa (1933–34). Az Értesítő a Bolyai Egyetem Orvostudományi Karának és az EME Orvostudományi Szakosztályának munkájáról c. szaklap társszerk.-je Miskolczy Dezsővel (1948). A mv.-i kétnyelvű Orvosi Szemle –Revista Medicală főszerk.-je (1964–67). 19 részes cikksorozatát közölte a mv.-i Erdélyi Figyelő (1990–92) Lapok a Bolyai Egyetem történetéből c., Az Országos Egészségügyi Tanács tagja, a M. Fogorvosok Társaságának tiszteleti tagja (1948–), Doktor docens (1960), a Román Orvostudományi Akad. alelnöke, elnökségi tagja (1969–), a Munka Érdemrend III. fokozata (1958), a Szocialista Munka Hőse (1971), Érdemes Orvos (1972). Szegeden a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen díszdoktorrá avatták, és ezután nem tértek vissza (1985. okt. 22.). A Pápai Páriz Emlékérem tulajdonosa, a Pápai Páriz Alapítvány és az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya kitüntetettjeként (2000), post mortem Miskolczy Dezső Emlékplakett- és díj (2004). Bp.-en telepedett le családjával (1985. okt.). Az EME Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztálya a mv.-i egyetem első rektorának tiszteletére Csőgör Lajos-díjat létesített, a kitűnő tanulmányi eredményt elért abszolvensek számára (2005). A mv.-i Vártemplomban osztotték ki első alkalommal (2006. jún. 24.) – F. m.: Vigyázz a fogadra (Buk., 1949); Erdély m. egyeteme, 1944–1949. 1. köt.: Cs. L. Emlékirata: Dokumentumok, 1944–1945 / A dokumentumokat válogatta, gondozta és szerkesztette Lázok János és Vincze Gábor (Mv., 1995); társsz.: Fogászat (Guzner Miklóssal; IMF; Mészáros Gézával; Mv., 1958); A kv.-i m. egyetem 1945-ben: A Bolyai Egyetem szervezésének válogatott dokumentumai (Bp., 1990); A Kv.-i Bolyai Tudományegyetem, 1945–1959: megszüntetésének 40. évfordulóján (Bp., 1999). Csőgör Lajos börtönévei (1949–1955); Csőgör István: Emlékek édesapámról p. 7–35.; Benkő Samu: Magyarsármástól Budaőrsig p. 37–65; Csőgör Lajos börtönévei (1949–1955), p. 67–122; Függelék p. 123–128. / Összeállította Csőgör István. (Kv., 2010).
Irod.: Aranykorszak; Autonóm magyarok; Bartos 2012; Prof. Dr. Csőgör Lajos / Bocskay István = Díjazottaink; Bodor Pál: Jó előre, Cs. L. -ról (Nú., 1994. márc. 12.); Bottoni 2006; Bottoni 2008; Crişan; Csőgör Lajos börtönévei (1949–1955). / Összeáll. Cs. István; Kv., 2010. (Áruló haza); Dankanits Ádám: Együtt a közös úton (A Hét, 4. sz., 1975. jan. 24.); Dezső István; Díjazottaink; Erdélyi Fiatalok; Gáll Ernő: Cs. L. évtizedei (Helikon, 5. sz., 1994. márc. 4.); Genersich; A Hét Évkönyve (1978); IMF; Katona Szabó; KKACs; Másodosztályú polgárok, míg nincs önálló egyetemünk!: Cs. L. A nagyenyedi koll. -tól a kv.-i egyetemig (Nú., 1997. nov. 4.); Máthé Éva: Érdemei elévülhetetlenek (Nú., 1994. márc. 17.); MNBK; MNL; Mv.-i Gyógyszerészeti Kar; „Olyan cellában, ahol éjjel-nappal villany égett. „: Cs. L. emlékezik börtönéveire / Benkő Samu (Korunk, 7. sz., 2010. júl.); Barabás-Péter M.–Péter H. M.; Nagy L; Péter Mihály 2006; Péterffy Á. – P. P.; RMIL; RÚL; Szöllősi 2009; Todea–Fülöp–Avram; Tóth–Gábor; Töttössy
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE