DÁN István

Vajdaszentivány, 1892. júl. 5., † Kv., 1985. febr. 11.: szerkesztő, munkásmozgalmi harcos. – Mint tizenkét gyermekes szegényparaszt család fia asztalos inasként került Mv.-re (1911), ahol a Szociáldemokrata Ifjúsági Szervezet tagja lett. Az orosz fogságban kapcsolatba került a bolsevikokkal, az omszki Nemzetközi Brigád komiszárja volt s szerkesztette a Világforradalom c. m. hadifogoly újságot. Bekapcsolódott a román kommunista mozgalomba, a RKP tagja, a párt mv.-i szervezetének vezetőségében dolgozott (1921–), a Famunkások Országos Szövetségének titkára (1922–30), a Famunkás c. szakszervezeti lap publicistája. Vád alá helyezték és elítélték (1928). A Városi és Falusi Dolgozók Blokkja képviselőjelöltjeként, bekerült a buk.-i parlamentbe (1931–), de mandátumát megsemmisítették. A Dolgozók Naptára kiadásáért és cikkeiért letartóztatták és elítélték (1932); az antifasiszta ellenállás részese volt. 1944 után a közigazgatásban és az iparban töltött be vezető szerepet. Irásai napilapokban jelentek meg valamint publikált még a Famunkás, Dolgozók Naptára, Korunk-ban. Több kitüntetésben részesült.
Irod.: Gaál; Időtár 3; Katona Szabó; Művelődés (1970/4); D. I. [Nekrológ] (V. Z., 1985. febr. 14.); RMIL