DANIEL Elek, vargyasi

1783. júl. 13., † Mv., 1848. márc. 13. Dicsőszentmárton, családi sírboltban nyugszik: főispán, kir. táblaibíró, a kir. tábla-elnöke. – D. Elek (1759 – Mv., 1812. jan. 23.) és Horváth Teréz (1760–1794) fia. Felesége: 1. br. Henter Klára (1792.? – Mv., 1819. ápr. 26), esküvő 1819; lánya Anna (1815–1862); 2 . nagyajtai Cserei Krisztina (1794 – Dicsőszentmárton, 1858. máj. 22.),. Gyermekeik: Zsófia Béldi Ferencné (1820–1897); Emilia (1821–1865) Splényi Antalné; Gábor (1824–1915) Udvarhelyszék főkirálybírója majd főispánja, felesége: plankensteini br. Rauber Mária; Zsofia, gr. Béldi Ferencné. – Miklósvárszék alkirálybírája; Felsőfehér vm. főispánja (1832–38), az erdélyi Királyi Tábla elnöke (1838–48); Kv.-on unit. főgondnok (1843 k.). Bérbe vette 7 évre a Maros egyik szigetét, (Csegely később Elba), Houchard József szerződése lejárta után (1830), ott három épület kivitelezésébe fogott: fürdő, fedett kugli csarnok, egy gloirett. A mv.-i Kaszinó második főigazgatója (1843–48). Színműíró, a Budán kiadott darabja maradt fenn. – F. m.: A két férj felesége: Színjáték 3 felvonásban. (Előadták Budán 1837 jan. 10 és 17). A család dicsőszentmártoni kriptakápolnája a katolikus istentiszteletek helye (18. sz.).
Irod.: Biás; Biás István; Bicsok-Orbán; Gaál 2001; Gyászjelent; Időtár 1.; Kőváry László 1899; Krón. füz. (1939. 4/6); Léstyán – templomok; MNZS; Pál-Antal 2009; Pál-Antal 2013; Pálffy; Szinnyei; Teleki Sándor: Emlékezzünk régiekről (Buk., 1973); ÚIL