DEÁK Farkas, köpeczi

Mv., 1832. ápr. 4., † Mv., 1888. jún. 4. apja mellett, Nyárádandrásfalván a ref. temetőben van eltemetve. Sírfeliratán ez áll: „ A Magyar Tudós Akad. rendes tagja, miniszteri osztálytanácsos, vaskoronarend tulajdonosa”: történész, író, hírlapíró. – D. Ferenc ismert ügyvéd és Miske Anna fia. Testvérei: D. Lajos; Berta; Ida Csíki Zsigmondné. – A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult, Bolyai Farkas tanítványa volt. Gr. Toldalagi Mihály őrnagy mellett 1849-ben részt vett a szabadságharcban; ismét a Koll. növendéke (1850–52); 17 éves korában belesodródott a Török Gálffy-féle összeesküvésbe, letartóztatták (1852), 5 évet ült börtönben, ebből Szebenben kettőt és hármat Kuffsteinban. Rabságát részletesen leírta a Fogságom története c. művében. Kiszabadulása után elvégezte a koll. -ot. Öt évig önképzéssel, tanítással, neveléssel foglalkozott Mv.-en, majd Kv.-on (1857–61). Megtanulta a francia, angol nyelvet és a latinban is tökéletesítette tudását. Rendőri ellenőrzés alatt áltt (1860-ig). Pesten folytatta tanulmányait (1862–), elvégezte a jogtudományi fakultást, doktori ok­levelet szerzett. Az Igazságügyi Min.-ban fogalmazó (1867), miniszteri titkár (1870–), majd osztálytanácsosi rangig emelkedett (1881). Már egyetemista korában megkezdte történelmi kutatómunkáját. Első írásai hírlapokban jelentek meg, politikai, történelmi jellegűek (1858–). Szépirodalommal is foglalkozott, rövid elbeszéléseket írt, 14 idegen nyelvű színművet fordított magyarra. Főleg francia színdarabokat ezzel ellensúlyozni kívánva a német hatást a m. irodalmi életben, pl. V. Sardou és O. Feuillet néhány darabját, ezeket a Nemzeti Színházban játszották. Írt dalmű szövegeket is, melyhez Orczy Bódog komponált zenét, a Renegát címűt Londonban elő is adták (1880). A Nemzeti Színház drámabíráló bizottsá­gának volt a tagja (1870–73), az igazgatásában is kivette részét. Főleg történetírással foglalkozott (1875. k. –), a XVII— XVIII. sz. – i erdélyi történelem volt a kutatásai tárgya. A török és Habsburg között vergődő és szabadságukért harcoló délkeleteurópai népek történelmét, a Habsburg ellenes tábor történrtét kutatatta. Több könyvet írt és közölt e tárgykörből (Wesselényi-féle összeesküvés, Thököly Imre hadjáratai). Többszáz XVI-XVIII sz. levelet kutatott fel, másolt le, Maroskeresztúron egy ásatás során római nyomokra bukkant (1882). Tevékenyen részt vett a M. Történelmi Társulat alapításában (1867), 21 évig igazgató választmányi tagja, sok éven át jegyzője volt; a Székely Művelődési Egyesületnek szervező választmányi tagja, alelnöke; a MTA előbb levelező (1876), majd rendes tagja (1885), több bizottságának aktív tagja; részt vett a Régészeti, valamint a M. Heraldikai és Genealogiai Társulatok alapításában, melyekben választmányi tag is. A hunyadmegyei Régészeti Társaságnak tiszteletbeli, a mv.-i KZST egyik alapító- rendes tagja, és elnöke (1885–) volt. Több tanulmányutat tett Németo-ba, Franciao. -ba, Svájcba, Belgiumba, Hollandiába, úti élményeiről beszámolt a Pesti Napónba, Fővárosi Lapokba. Politikai, történelmi cikkeket és elbeszéléseket írt a Kalauz, Vasárnapi Újság, Nefelejts, Hölgyfutár, Bp.-i Szemle, Fővárosi Lapok, Hazánk és a Külföld, Családi Kör, Magyaro. Képekben, Nagyvilág, Pesti Napló, Figyelő, Századok, M. Nyelvőr, Athenaeum, Archeológiai Értesítő, Ellenőr, Petőfi Társaság Lapja, Nép Zászlója, M. Könyvszemle, Tört. Tár., Ország Világ, Hon, Kolozsvár, Kolozsvári Közlöny, Esti Lapok, M. Sajtó és a mv.-i lapokban. A Vaskoronarend tulajdonosa. Hazajött előadást tartani, megfázott a vonaton, tüdőgyulladást kapott és 56 éves korában meghalt. Sírját minden márc. 15. -én megkoszoruzzák Nyárádszereda előljárói. Nyárádszeredában általános iskola viseli a nevét (2010. nov. 5.). Az iskola előtti téren, születésének 180. évfordulóján felavatták bronz mellszobrát, Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását (2011. márc. 15.). Mv.-en az utcát amelyben született (Fogház utca) róla nevezte el a városi tanács (1911–1920, 1941–1995), ma már nem viseli a nevét. – F. m.: Őszinte szó a román testvérekhez (Kv., 1861); Beszélyek 1–2. k. (Kv., 1862, 1864); A nemzetgazdaság története Magyarországon (Pest, 1866); Ahány kérdés annyi felelet, vagyis népszerű természettan (Kv., 1867); Fogságom története (Kv., 1869; Buk., 1972); Levél X. Y. Z. barátomhoz (Bp., 1871); Könnyelműség és szerelem (Bp, 1873); Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné életrajza és levelezése (Bp., 1875); Nagyvárad eleste 1660-ban (Bp., 1877); Adatok a nagy Csáky István életéból (Bp., 1877); Nagyvárad elvesztése 1660-ban (Bp., 1877); A Wesselényi család őseiről (Bp., 1878); Szalay Ágoston emlékezete (Bp., 1879); Magyar hölgyek levelei, 1515–1709. (Bp., 1879); Csengery Antal emlékezete (Bp., 1880); Gróf Wass Samu emlékezete (Bp., 1880); A zománcz kérdéséhez (Bp., 1880); A szovátai fürdő ismertetése (Mv., 1881); Gróf Teleki Domokos emlékezete (Bp., 1881); Gróf Wesselényi Ferenc nádor jellemrajza (Bp., 1882); Báthori Zsófia (Bp., 1882); Gróf Thököly Imre levelei (Bp., 1882); A bújdosók levéltára (Bp., 1883); Egy magyar főúr a XVII. századból: Gróf Csáky István életrajza (Bp., 1883, 1888); Báró Radvánszky Antal emlékezete (Bp., 1883); Deák Ferencz életrajza (Pozsony-Bp., 1884); Gróf Dessewffy Aurél életrajza (Pozsony-Bp., 1885, 1888); Gróf Bethlen Miklós életrajza (Pozsony-Bp, 1885, 1886); Forgách Zsuzsanna, 1582–1632. (Bp., 1885); A kolozsvári ötvöslegények strikéja 1573-ban és 1576-ban (Bp, 1886); Rövid észrevételek Kemény János önéletírásáról s az erdélyi történetirodalom rgx-két kútforrásából (Bp., 1886); Ifj. Gróf Pálffy- Daun Lipót teanói herczeg emlékezete (Bp., 1886); Báró Apor Károly emlékezete (Bp., 1886); Uzoni Béldi Pál, 1621–1679. (Bp, 1887); Ipolyi Arnold emlékezete (Bp., 1888); társsz.: Hazai oklevéltár, 1234–1536. (Nagy Imre, Nagy Gyula-val; Bp., 1879), antológ.: Kolozsvári album (Kv., 1862); Lánczy Gyula: Magyar történeti jellemrajzok (Bp., 1882); Pulszky Ferencznek ötvenéves írói működése jubileumára- Római téglák keresztyén épület romjai közt (Bp., 1884); M. Helikon 2. o. 1. k. (Pozsony-Bp., 1884); M. történeti életrajzok. 3. k. (Bp., 1886–87); M. történeti tár 13. köt. vagy 2. folyam 1. köt. (Pest, 1867); Dürer-Literatur in Ungarn – Jelentés a bodoki könyvtárról (Bp., 1928), Fogságom története = Erdély öröksége, 10.; szerk.: Kolozsvári album (Kv., 1862); Emlékkönyv a m. irodalomból (Pest, 1862); M. hölgyek levelei (Bp., 1879); Gróf Tököly Imre levelei a gróf Teleki család mv.-i levéltárából (Bp., 1882); ford.: Budavár visszavétele (Pest, 1886); Frou-frou; Seraphina; Agglegények; Rabagas; Könnyelműség és szerelem.
Irod.: Beöthy Zsolt : A szépprózai elbeszélés a régi m. irodalomban (Bp., 1887); Bisztray Gyula: Író és nemzet (Bp., 1943); Deák Farkas: Fogságom története (Pest, 1869; Buk., 1972); Emlékbeszédek a MTA tagjai felett (Bp., 1904); Erdély öröksége (Bp., 1941–42); Fülöp–Ferencz; Gerlóczy Károly: A magyarországi közművelődési egyesületek élete (Bp., 1887); Gulyás; Gyászjelentő; Hóman; Időtár 2; Koós Ferenc: Életem és emlékeim (Brassó, 1890); Kriza levelezés; A magyar irod. története: Képes díszmunka (Bp., 1906–1907); Magyaro. közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor (Bp., 1897–98); Mv.-i lexikon; Málnási; MEL; Nyárádszereda; Nyárádszereda község; Pintér; Radvánszky Béla: Emlékbeszéd D. F. = A MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. (8. köt., 9. sz., 1895); RNL; Rugonfalvi Kiss; Schöpflin; Sepsiszéki; Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja (Bp., 1939); Sipos; Szentgyörgyi; Szinnyei; Szinnyey Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach korszakban (Bp., 1939–41), Szinnyei József; Todea 2013; ÚMÉL, Vázlatok a MTA félszázados történetéből (Bp., 1881); Veress; Vigh