DÉZSI József, Dési József,

1725 k., † 1791. után: ref. lelkész, egyházi író, fordító. – Mv.-en a Ref. Koll.-ban tanult, kitűnő eredményt ért el, majd gr. Teleki Sándornál nevelősködött. Mikor némi anyagit összegyűjtött, beiratkozott a hollandiai Groningen Teológia Egyetemére (1744. szept. 23.). Látogatást tett Angliában is. Amiután végzett, a mv.-i Ref. Koll.-ban taníthatott volna, ha irigyei nem vádolják szabad kőművességgel. Még hollandiai tanára, Daniel Gerdes (1698–1765), is védelmére kelt. Szolgálati ideje alatt szűnt meg a papmarasztás szokása. Lelkipásztorként tevékenykedett: Bere­keresztúron (1752–), Kibéden (1757–61), Székelyvaján (1762–77), Somosdon (1777–91), a marosszéki ref. egyházkerület jegyzője. Somosdon megjavíttatta a templomot és kerítését valamint a parókia épületét is. A jövedelmük gyarapítása érdekében fogadót tartottak fenn. Szolgálata utolsó éveiben betegeskedett. – F. m.: Keresztény paradicsom: Melyben az új világnak hét emlékezetes és szentséges csudái. m. versekben foglalni igyekezett. (Kv., 1782); ford.: Világi és ekklésiai vizsgálódás. Ford. készítette Bartholottus Nep. János. [művéből] (Kv., 1784).
Irod.: Ferenczy- Danielik; Róth: Született nyelvünkön; Somosd; Szinnyei; ÚMÉL