DÓSA Elek, § makfalvi és uzpaniti

Mv., 1803. márc. 15., † Pest, 1867. nov. 19., a Mv.-i ref. temetőbe felesége mellé temették (1867. nov. 27.): jogtanár, jogtudós, publicista, kormánybiztos. – Gergely fia. Testvérei: Lajos; Rákhel Vályi Károlyné és István. Felesége: 1. Gyarmati Kata († Mv., 1849. máj. 20.). Gyermekeik: Miklós és Katalin. 2. Gyarmati V. Teréz (1815–1864. márc. 24.). – Tanult Mv.-en a Ref. Koll.-ban (1810–25), uo. a filológiai osztályban köztanító (1825). Sárospatakon Kövy Sándornál ta­nult (1827); gyakornokoskodás után a büntetőjogból, római jogból és egyházjogból nyert oklevelet Pesten, majd ügyvédi vizsgát (1828) és jogi doktori szigorlatokat tett (1829) és ezzel Erdélyben az első jogi doktor lett. Németo.-i egyetemeken gyarapította tudását (1830). A mv.-i ref. jogakad. -án örökölte apja tanszékét, tanított jogot 41 évig (1831. jan. 22. –). Előadásait a Kir. Tábla kancellistái is hallgatták. A Mv.-i Kaszinó alapítótagja, első jegyzője (1832). Megteremtette az alapját a makfalvi Wesselényi-féle iskola számára (1834), ami működött száz éven. A mv.-i Kaszinó alapító tagja (1832), az alapító körlevél megfogalmazója, titkára. Marosszék közgyűlésein vezérszónok volt, Bars és Zemplén megye táblabírója. A 48-as forradalomban Széchenyi elveit vallotta. Kormánybiztosként működött Brassó-kerületben (1849. ápr. 19. -júl.); ezért a szabadságharc leverése után az osztrák kormány Mv.-re internálta és vagyonát lefoglalta, a pesti haditörvényszék elé idézték és négy évi várfogságra és javainak elvesztésére ítélték (Szeben, Josefstadt, 1852. máj. 9. –), félévi raboskodás után kegyelembe részesült, de tanári hivatását nem gyakorolhatta. Ezután a Mv-en ügyvéd, a koll. és magán személyek jogügyeivel foglalkozott; a ref. egyház al- (1857–), majd főgondnoka (1865–); telket adományozott a kakasdi ref. kőtemplom építésére (1860). Újra tanított a jogi tanszéken (1862–67). A politikai viszonyok jobbra fordultával kilépett hosszas visszavonultságából és a kv.-i gyűlésen, mint Mv. képviselője jelent meg (1865). Teleki József, erdélyi kormányzó megbízásából megszerkesztette az Erdély szokásos törvényeit, ami Erdélyhoni jogtudomány c. jelent meg, amely művet később a MTA 200 arany nagyjutalomban részesítette (1866). Az unió kimondása után Mv. képviselőjévé választották a pesti ogy. -be (1866–), nemsokára a képviselőház egyik alelnöke lett (1867). A kiegyezési tárgyalások idején a Deák-párthoz csatlako­zott. Nemcsak a tanári székben és a politikai életben de a jogirodalom területén is kitünt. Nagy összefoglaló művekben rendszerezte a feudálizmus korának erdélyi jogalkotását. Kézikönyveiben, előadásaiban, cikkeiben az „egységes székely nemzet” elméletét bizonygatta, a jogfosztott jobbágyokat és zselléreket nem tekintette székelynek. Koncepciójával szembeszállt Wesselényi Miklós, Kemény Zsigmond, Kőváry László. Művei jelentékeny befolyással voltak a m. jogismeretek terjesztésére és a jogtudomány fejlődésére. A forradalom leverése után megírta visszaemlékezéseit Marosszék c., a kézirat a Dessewffy-család levéltárában a M. Országos Levéltár P szekciójában található, 54 lap terjedelmű (1850. ápr.). Baráti kapcsolatot ápolt Bolyai Jánossal. Cikkei, tanulmányai: Nemzeti Társalkodó, Múlt és Jelen-ben jelentek meg. Ravatala, mint az ország halottjának, a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnokában volt felállítva. A MTA levelező (1861–), majd tiszteleti tagja volt (1865–). Voczelka Ede gyászdalt szerzett halálára. Mv.-en utca viseli nevét (2010–). Portréját Boér Márton festette meg. – F. m.: A makfalvi oskola fölállításáról jelentés (Mv., 1833); Erdélyhoni jogtudomány, melyet az alkotmányos Erdélyhonban az 1000. év óta törvényszerűen költ s az 1849. évig érvényességgel birt törvények és szokások szerint szerkesztve. 1–3 köt. (Kv., 1861); Az erdélyhoni evangélico-reformátusok egyházi jogtana (Pest, 1863); Szabályrendelet Marostotda vármegye területén a m. kir. államrendészet kezelése alatt álló erdőbirtokoknál az erdő-őri személyzet szervezése iránt (Mv., 1896); A három politikai rendszerről honi tapasztalások szerint (? ); Forrásközlés: D. E. Marosszék: Mv. és vidéke történeteiből az úgynevezett márciusi napok óta mostanig, íratott Mv.-en 1850 áprilisában (Hadtörténelmi közlemények, 1. sz., 2012. márc.); Kézirat: Versírási próbagyakorlatok magyarul és latinul (1816–17); Extractus juris prudentia (1827); Extractus juris prudentia de regni Hungaria (1828); Brevis extractus institutionum juris criminalis hungarici (1828); Extractus juris civilio civilis romani (1828); Procognoscenda historico juridica juri civili romani (1828); Extractus juris natura (1828); Extractus juris canonici (1828); A nemtelen jószágot nem bírhat ? (Josefstadt, 1852); Levelei Bod Péterhez (a mv. i koll. könyvtárában, 1823–63); A jogbiztonság feltételéről (Pest, 1866).
Irod.: Apa és fiú küzdelme a kórokkal: Oláh Anna: Bolyai Farkas gyógyászati munkássága; Vofkori József: Bolyai János betegségei kordokumentumok és a modern orvostudomány tükrében (Mv., 2005); Apor – Oláh-Gál; Asztalos 1998; Biás István; Benkő Samu; Beöthy Ákos: A m. államiság fejlődése, küzdelmei (Bp., s. a.); Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Mo.-on (Bp., 1922–37); Daniel album (Székelyudvarhely, 1892); D. E. [Nekrológ] (Székely Közlöny, 1867. nov. 26.; Gyászünnepélye, 1868. máj. 2.); Dósa család; Emlékbeszédek a MTA tagjai felett (Bp., 1904); Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonomiájának története (Bp., 1935); Erős várunk; Fülöp Dénes: Adták a székelyek Wesselényinek (Nú., 1990. szept. 19.); Fülöp Irén: «. Georgius Dosa Siculus de Makfalwa in sede Maros existente. « (Nú., 1997. ápr. 26.); Gáldi László: Siebenbürgen im Aufbau der ungarischen Kultur (Bp. -Leipzig-Milano, s. a.); Gergely Pál: Székely világjárók; Gulyás; Gyászjelentő; Időtár 1; Időtár 2; Kelemen Lajos; Kiss-Kálmán-Bierbrunner; Koncz; Koós Ferenc: Életem és emlékeim (Brassó, 1890); Köpeczi Deák Albert: Parlamenti kormányrendszer Mo.-on (Bp., 1912); Kőváry László; Lakatos Sámuel: Ötven év a mv.-i Casino életéből 1833–83 (Mv., 1886); A m. nemzet története (Bp., 1895–98); Makfalvi okt. tört.; Máthé-Haller; MÉL; MNL; Molter 2.; A MTA első évszázada (Bp., 1926–28); Mv.-i ref. temető; Oláh-Gál Róbert: A mv.-i Ref. Koll. anyagi helyzete (Nú., Színes Világ, 2012. szept. 1.); Paget; Papp Miklós K : Itt is ott is (Bp., s. a.); Parádi; Pál-Antal; Pál-Antal 2002; Pál-Antal 2009; Pálffy; Pálmay; Pálmay József; RNL; Rugonfalvi Kiss; Siklóssy; Somogyi Gréta: Egy mv.-i jogtudór és politikus, Dósa Elek életéről= Somogyi Gréta: Dósa Elek: Marosszék (Hadtörténelmi közlemények, 1. sz., 2012. márc.); Szabó Sámuel: Makfalvi D. E. (Székely Közlöny, 1867. nov. 26.); Szász Béla: Gyászbeszéd D. E. felett, 1867. nov. 27. (Mv., 1868); Székelykakasd; Székelység tört ; Szentgyörgyi; Szinnyei; Szinnyei József; Todea–Fülöp–Avram; Thury; Tófalvi Zoltán: 1848 márciusa a Székelyföldön, Mv.-en (Nú., 1998. márc. 12–13.); Transilvania; ÚMÉL; Ürmössy Lajos: Erdély irányadó lapja 1830–40 es években (Kv., 1907); Vasárnapi Újság (1867. nov. 24 ); Vázlatok a MTA félszázados történetéből (Bp., 1881); Veress