DÓSA Elek, makfalvi

Ófenes, 1840. júl. 7., † 1922. okt. 19.: jogász, alispán, megyei főjegyző, ogy.-i képviselő, főgondnok. – D. Gergely és Basa Rákhel fia. Testvérei: Sándor és Albert. Gyermekei: Elek; Emma Sassy Szabó Pálné; Ilona dr. Reichardsperg Lajosné; Magda Ziegler Albertné. – Középiskoláit és a jogot Mv.-en, a filozófiát Kv.-on végezte (1864). Hivatalt vállalni nem óhajtott így Makfalván az ősi családi birtokon gazdálkodott (–1867), majd Marosszék tiszteletbeli főjegyzője (1867), szolgabíró (1872–), főszolgabíró az egyesült Marostorda vármegyében (1883–), főjegyző (1884–), alispán (1895–), a mv-i kerület ogy.-i képviselője (1896. nov. 28—1901). A makfalvi Wesselényi iskola (1876), a mv.-i Ref. Koll (1885- 1901) és a marosi egyházmegye gondnoka, majd főgondnoka volt. Mv.-en több egyesületnek választmányi vagy igazgatósági tagja, az Agrár Bank mv.-i fiókjánál a felügyelőbizottság elnöke és MT- vm. törvényhatósági bizottságának virilis tagja, az EMKE mv.-i városi választmányának alapítótagja volt (1885). Marostorda vm. úthálózatának kiépítője, a Kis-Küküllő – völgy vasútjának egyik építettője. Mv.-en utca viselte a nevét. – F. m.: Szabályrendelet Marostorda vármegye területén a M. K. Államrendészet kezelése alatt álló erdőbirtokoknál az erdőőri személyzet szervezése iránt (Mv., 1896).
Irod.: EMKE 120; Fülöp Irén: ». Georgius Dosa Siculus de Makfalwa in sede Maros existente. « (Nú., 1997. ápr. 26.); Fülöp–Ferencz; Gulyás; Gyászjelentő; Ogyi almanach (1897–1901); Imreh Ernő: D. E. = Erős Várunk; Pálmay; Parádi; Sándor; Vigh