DÓZSA György; Dósa György, Székely György

Dálnok, 1474., † Temesvár mellett, 1514. júl. 20. k.: paraszt vezére. – Öccse: Gergely, a parasztháborúban alvezér (bátyja kivégzése előtt lefejezték). – A törökkel szemben végrehajtott hősi tetteiért a király aranysarkanytús vitézzé üttette. Írásos dokumentum szerint Makfalván lakott (1507). Egy latin nyelvű levélben (1507) Dósa György makfalvi lakos elfogatását kéri az akkori erdélyi vajda. Héderfáji Barlabási Lénárt erd. alvajda és székely alispán értesiti Szebenváros tanácsát, hogy a közelebbi medgyesi vásár alkalmával némely szebeni kereskedők kirablását és meggyilkolását Medgyes mellett nem más mint az országos rabló Makfalvi Dózsa György követte el (1507. júl. 19). A vádak ellene: az agyagfalvi nagygyűlésen való részvétel, a kir.-i adószedők elkergetése a településről, konfliktusa a szászvárosi bíróval. Elfogatása elől elmenekült és végvári vitéznek állt be, majd a keresztes hadak vezérévé nevezték ki. Makfalváról indult, a parasztfelkelés vezéreként vált ismertté (1514), útja a temesvári csatatéren elhelyezett tüzestrónig vezetett. Makfalván emlékére szobrát, Suba László alkotását, a művelődési ház elé állították (1999). Mv.-en utca viseli a nevét.
Irod.: Aranka; Bözödi György: A Dózsák faluja (Erdélyi Figyelő, 3. sz., 1993; D. Gy. hazatér = Farkas Árpád: Nem ilyen lovat akartam; Dózsa György – a székely Robin Hood; Fülöp Irén„ . Georgius Dosa Siculus de Makfalwa in sede Maros existente.” (Nú., 1997. ápr. 26.); A makfalvi Dósa = Makfalva; Kempelen; Márki Sándor: D. Gy. (Bp., 1883, 1913); Máthé Levente; Oláh-Gál Róbert: Dózsa-genealógia és Bolyai János feljegyzése D. Gy.-ről (Székelyföld, 11. sz., 2014. nov.); Paget; Pascu, Ştefan: Războiul ţărănesc din anul 1514 de sub conducerea lui Gheorghe Doja (Buc., 1959); Székely János: Dózsa (poéma; Buk., 1968); KözPont, 2007. júl. 16–22, 28. sz.; SzOkl, 3; Szücs György: „Keressük Dózsát”: D. Gy. alakja a m. képzőművészetben (Székelyföld, 11. sz., 2014. nov.); Székelység tört.