DRAGOŞ Traian §

Kiscserged, 1924. febr. 24., † Mv., 1963. márc. 15.: tanító, jogász, költő, publicista, tanfelügyelő. – Elemi iskolát Csergeden, tanítóképzőt Balázsfalván végzett (1935–43). Aradon katonai szolgálatot teljesített (1943–45), amelynek keretében tiszti iskolát végzett, majd két hónapig volt a fronton. A háború után, Mv.-en telepedett le (1945–), szerkesztője lett az Infrăţirea később Adevărul c. napilapnak. Egy ideig tanfelügyelő is volt. Székelysárdon az Általános Iskola igazgatója, majd tanár Moson és Vécke falvakban (1949–55). Mv.-en üzemi tisztviselő lett (1955–), közben magánúton elvégezte a jogot Kv.-on, ahol diplomavizsgázott (1962). Újraalapította a Liviu Rebreanu Irodalmi Kört (1957), amelyet korai haláláig vezetett. Munkatársa volt az: Ardealul, Tribuna, Ţara, Unirea poporului, Drapelul, Infrăţirea, Ardealul nou (Mv.), Steaua, Viaţa Românescă, 1945 után a Tribuna c. lapoknak. Történelmi tárgyú elbeszélő költeményeiben emléket állított Avram Iancu, Varga Katalin és más hősöknek. Érzelmi költészete „én-költészet”, amelyben az élet nagy kérdéseire és problémáira keresi a választ. Ismeretlen betegség következtében hirtelen elhúnyt. – F. m.: La capătul apelor: (versek; Tg. M., 2000); Cântecele lui Iancu (Tg. M., 2001); antológ.: Togan, Gheorghe: Ne cheamă ardealul (Buc., 1944); Calendarul de la Blaj (Blaj, 1944); 13 poeme de dragoste (Tg., 1946); Pagini mureşene (Tg. M., 1963, 1964).
Irod.: T. D., „La marginea apelor” (C. L., 2000. febr. 18, 22, 26); Cosma; Pagini mureşene (Tg. M., 1964)