DUDÁS József

Mv., 1912. szept. 22., † Bp., 1957. jan. 19.: politikus, mérnök, forradalmár. – Tüntetés szervezése miatt néhány hónapot börtönben töltött (1927). A buk.-i műegyetemen, később a bp. – i műegy. gépészmérnöki osztályában tanult, de oklevelet nem szerzett. Romániában illegális kommunista tevékenység miatt letar­tóztatták (1933–), s 9, másodfokon 5, 5 évi börtönbüntetésre ítélték (1933–39). A román hatóságok elfogták, összeverték és cserefogolyként kiadták Mo. -nak. Bp. -re költözött (1940), ahol telefonszerelő lett, s kapcso­latba lépett a KMP-vel. Részt vett az ellenállási mozgalomban (1944–); szept. – ben a fegy­verszüneti tárgyalásokat előkészítő küldöttség tagjaként, Atzél Ede mellett, Moszkvában tárgyalt, nov.- ben a M. Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága egyik alapítója. Csepelen szervezte az ellenállást (1945 után). A II. vh. után nem vették fel az MKP-ba. A Független Kisgazdapárt felé orientálódott (1945). A bp.-i Törvényhatósági Bizottság tagja volt. A M. Testvéri Közösség pere kapcsán letartóz­tatták (1946. dec.), internálták, ideiglenesen szabadon engedték (1948 tavaszán), de újra internálták (1948. nov.); Kistarcsán és a recski kényszer­munkatáborban is raboskodott. Kiadták Romániának (1951), ahol nem tudták rábizo­nyítani, hogy a II. vh. előtt rendőrségi besúgó lett volna, ezért visszaadták a m. hatóságok­nak, kiszabadult (1954. máj.-ban). Bp.-en gépészmérnök (1954–), A Belügy­min (1956. aug.), alaptalannak nyilvánította 1948–54. évi fogvatartását. Az 1956-i forradalom idején önálló fegyveres csoportot szervezett, a forradalom egyik felkelőparancsnoka, nagysikerű beszédet mondott a bp.-i Széna téren összegyűlt tömegnek (1956. okt. 27 és 28.). Az általa alapított M. Nemzeti Forradalmi Bizottmány nevű politikai szervezet elnöke volt (okt. 29-től), elfoglalta a Szabad Nép székházát, s okt. 30. -nov. 3. között M. Füg­getlenség néven saját lapot adott ki, amely a kormánnyal szemben markáns ellenzéki hangot ütött meg. Okt. 30-án Nagy Imrével politikai egyeztető tárgyalásokat folytatott az Országházban. nov. első napjaiban külön­böző alaptalan híresztelések (a Nemzeti Bank kifosztása, kommunista pártfunkcionáriusok megkínzása stb.) és saját személyének túlérté­kelése miatt egyre jobban elszigetelődött, nov. 3-án csoportja is leváltotta. Nov. 4. után a figyelmeztetések ellenére sem hagyta el az or­szágot, továbbra is forradalmi vezetőnek tar­totta magát, s megbízott az MSZMP vezetői­ben, akik nov. 21 -én tárgyalások ürügyével a parlamentbe csalták, ahol a szovjetek letartóztatták. Szov­jet javaslatra indítottak ellene eljárást. A Leg­felsőbb Bíróság Katonai Koll. -a rendes eljárásban a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte (1957. jan. 14.); kivégezték. Ítéletét semmisnek nyilvánították (1989). Sírja a bp.-i Új köztemető 301-es parcellájában van.
Irod.: Bakó Zoltán: A forradalom mv.-i születésű mártírja (Vásárhelyi Hírlap, 2008. jan. 18.); Encyc. Hung.; KKMT; MÉL; RÚL; Tófalvi Zoltán: Erdélyi mártírok Magyaro.-on – 1956 (Krónika, 2006. nov. 10–12); Tófalvi 5.; ÚMÉL