EGYED Béla

Dés, 1911. jún. 10., † Bp., 1990. júl. 14.: orvos, sebész. – A kv.-i egy. en orvosi oklevelet szerzett (1937), az egyetem sebészeti klinikáján gyakornok (1937–39), a mv.-i kórházban gyakornok (1939–44), klinikai tanársegéd, sebész szakorvosi vizsgát tett (1941), osztályvezető főorvoshelyettes, az Orsz. Társadalombiztosítási Int. (OTI) és a MÁV mv.-i sebész főorvosa (1941–44). A II. vh. végén tábori kórházakban sebész főorvos (1944–45), majd átállt a Vörös Hadsereghez, ahol hadnagyi rendfokozatban tábori sebész főorvosként szolgált (1945. aug.-ig). A bp. i Koltói Anna Kórházban segédorvos, alorvos, osztályvezető adjunktus (1945–60), a központi baleseti rehabilitációs osztály osztályvezető főorvosa (1960–76). A bp. i orvostud. egyetem címzetes egyetemi tanára. Baleseti sebészettel, a baleseti sérültek rehabilitációjával foglalkozott. Az orvostudomány kandidátusa (1968). Semmelweis-emlékérem (1976). – F. m.: Egészséges és beteg gyermek (Bp., 1957); A sajkacsont törései és ezen törések szövődményei (Bp., 1958); Traumatológia (egy. tankönyv; Bp., 1959); A traumatológiai rehabilitáció elvi és szervezési kérdései Magyarországon. (Peer Gyulával; Bp., 1963); Baleseti sérültek rehabilitációja (Bp., 1966); Mozgásszervi sérültek rehabilitációja (egy. tankönyv; Bp., 1983).
Irod.: ÚMÉL