ENGEL József, § szepeslőcsei, Engel Joseph

Bécs, 1807. máj. 2., † Kv., 1870. jún. 2., a Hazsongárdi Lutheránus temetőben nyugszik: orvos, gyógyszerész. – Mauksch Tóbiás (1727–1802) unokája.Ayai nagyapja Engel Gábor (1852–1935). E.János-Keresztély bécsi történetíró és Mauksch Mária Katherina fia. Felesége: magyarsáros-berkeszi Nagy Zsuzsanna (1814 – Mv., 1875. dec. 30.). Gyermekeik: Zsuzsanna/Susanna Rudolf Jenőné (Mv., 1836. aug. 29. – Mv., 1860. márc. 2.); Imre/Emrich (Mv., 1842.okt. 22., † Mv., 1907. nov. 23.) városi főorvos; Gizella (1846. ápr. 28.-Bp., 1919. aug. 1.); Gábor/Gabriel (Mv., 1852. aug. 9.- Kv., 1935. júl. 10.). – Tanult Lőcsén és Rozsnyón (1819), majd Lőcsén fejezte be a gimn.-ot (1823); két évig Pesten az egyetemen bölcseleti tudományokat hallgatott (1823–25); anyagi okokból megszakította tanulmányait. Mv.-en gyógyzserészgyakornok, rokona, Brandecker Simon gyógyszertárában (1825–28), akinek felesége Mauksch Karolina. Itt meg is házasodott. Pesten elméleti gyógyszerészetből mesteri oklevelet (1829); orvosdoktori és szülészeti oklevelet szerzett (1830–36). Mv.-en gyógyszertárrészt örökölt, de itt föleg orvosként dolgozott (1836–57). Még diákként, a M. Tudós Társaság által kiírt pályázatra (1834) készítette el a m. gyökszavakról írt nyelvészeti pályamunkáját, amivel első díjat nyert (1836), később nyomtatták ki (1839), Kölcsey Ferenctől és Vörösmarty Mihálytól kapott érdekes. Közeli baráti kapcsolatba került Bolyai Jánossal, kinek háziorvosa, kezelőorvosa volt (1837–51), részt vett a Bolyai János és Orbán Rozália egyházi házasságkötésén (1849. máj. 18). Valószínű Bolyai János tőle értesült a gyökérszavak nyelvészeti fontosságáról. Mv.-en a híres Makariás-ház 24 évig volt a birtokában (1840–64), ez a ház azért volt neves, mert II. József császár Mv.-en tett látogatása alkalmából ebben a házban szállt meg. Marosszentkirályon birtokos; Kv.-ra költözött (1857), a Kolozsvári Közlöny munkatársa lett. Gyakorló orvosként (1857–70) közkedveltségnek örvendett és ott is halt meg. Finály Henrik tartott fölötte emlékbeszédet (1872. okt. 27.). Foglalkozott ásvány- és vegytannal, szenvedélyes ásványgyűjtő is volt. A magyar nyelv. gyökszavairól írt nyelvészeti pályamunkájáért, húsz év után a MTA levelező taggá választotta (1859). – F. m.: Gyógyszeres értekezések a Langról (Alcohol) és az Égető Hamagról (Lixiva Pura) (Pest, 1829); De morbilis. Dissertatio inaug. Med. (Pest, 1836); A magyar nyelv gyökérszavai (Buda, 1839).
Irod.: Apa és fiú küzdelme a kórokkal: Oláh Anna: Bolyai Farkas gyógyászati munkássága; Vofkori József: Bolyai János betegségei kordokumentumok és a modern orvostudomány tükrében (Mv., 2005); Dörnyei; Dörnyei 2005; Dörnyei 2010; Gaál György: Orvosok és gyógyszerészek a szepeslőcsei Engel családban (Orvostudományi Értesítő, 73. köt., 2000.); Genersichek; Gyászjelentő; Győry; Házsongárd; Oláh-Gál 2013; Oláh-Gál Róbert: B. J. orvosai (Nú., Színes Világ, 2012. nov. 10.); Oláh-Gál Róbert: Dr. E. J.: A magyar nyelv gyökérszvai (Nú., Színes Világ, 2012. nov. 24.); Pálmay; Péter H. M. 2013; Szinnyei; Szinnyei József; Todea–Fülöp–Avram ; ÚMÉL