ENYEDI István

Nagybánya, 1659, † Nagyenyed, 1714. aug. 14.: ref. teológus, egyházi író. – Nagybányán, majd Dési Márton tanítványaként a nagyenyedi ref. koll.-ban ta­nult, a leideni (1684–), a franekeri egy. hallgatója (1685–88). Felső­bányán (1688–), Mv.-en lelkész a Vártemplomban Zilahi Istvánnal (1678–1705), tanító (1691–), a nagyenyedi ref. koll.-ban a teológia tanára (1692–), megszakításokkal ott élt élete végéig. Notárius volt (1697–1706). – F. m.: De lapsu, peccato et causa peccati (Kv., 1681); De sapientia carnis ejusque vanitate (Franeker, 1686); Halotti beszéd malomvízi Kendefi János felett, Kv.-on 1694. márc. 23.); Istenben elnyugodott [Gyász­beszéd misztótfalusi Kis Miklós felett], 1702. ápr. 4. (K­v., 1702).
Irod.: Halotti beszédek; Időtár 1; Marosszéki krónikák 1.; Ősz; ÚMÉL; Vártemplomi lelkészek névsora, 1571–2000 (Új Kezdet, 2. sz., 2000)