EÖSSI András; Ősi András

1558, †Székelyszenterzsébet, 1602. júl.: székely nemes, földbirtokos, a szombatosok felekezetének megalapítója, egyházi író – Fogadott fia: Péchi Simon. – A padovai egy. hallgatója (1582). Szenterzsébeten élt. Kükülő- és Fehérmegyében, Udvarhelyszéken terjedelmes földbirtokai voltak. Az Erdélyben keletkező unitárius hitnek egyik legrégibb híve. Dávid Ferenchez csatlakozott (1567), nem volt képzett teológus, de annál járatosabb volt a bibliában és az egyháztörténelemben, kitalálta a szombatosok vallását. Valószínűleg ő a szerzője-fordítója azoknak a tanító énekeknek és értekezéseknek (1580–90), amelyek elsősorban Mathias Vehe-Glirius művein ala­pulva, összefoglalják az erdélyi szombatosság dogmatikai nézeteit. Őt tartják a szombatos felekezet megalapítójának, amelynek utolsó képviselői a bözödújfalusiak voltak. Az összegyűjtött hatalmas vagyonát Péchi Simonra hagyta, aki később Erdély főkancellárja, a szombatosság egyházi és világi feje lett, hozzá csatlakoztak a felekezet legjobbjai, köztük Bogáti Fazekas Miklós. Írt és íratott másokkal különféle egyházi műveket, értekezéseket, imákat prédikációkat, magyarázatokat, tanítóénekeket. – F. m.: A zsidó külön valók közül kiszakadott ember ellen Mózes prófétának… bölcsességéről (Bp., 1970). Kéziratban maradtak fenn : Káté, Két magyar ima, Énekeskönyv az hamis vllásoknak rontására és az igaz vallásnak minden részeinek megmutatására.
Irod.: Dán Róbert: Az erdélyi szom­batosok és Péchi Simon (Bp., 1987); Kovács András: A székely szombatosok (Korunk, 8. sz., 1991); Szinnyei; ÚMÉL