ERCSEI József, téglási, Téglási Ercsei József, Téglási Ertsei József

1793., † Torda, 1868. márc. 8.: erdőmérnök, cs. k. erdész. – E. János testvére. – Ifjabb korában pap volt, majd bölcselő s költő, megpróbálta a mérnökséget is, vármegyei majd kamarai erdész volt Tordán. Verseket, útirajzokat, valamint természettudományos, főként csillagászati, geológiai és botanikai tanulmányokat írt. Az erdélyi m. nyelvű természettudományos irodalom egyik óttörője. Sokoldalú természettudományos munkásságának legkiemelkedőbb darabja Torda vármegye növényvilágának feltárása. A különböző barlangokról közölt részletes beszámolói a legkorábbi barlangtani munkák közé tartoznak. Politikai nézeteit illetően a feudálizmus ellenfele, a korszerű haladás feltételét az iparosodásban látta. Könyveit és ásványgyűjteményét, értékes térképeit, rovargyűjteményét, mérnöki eszközeit a mv.-i Ref. Koll.-ra hagyta (1860). Költeményei: a Szépliteraturai Ajándék, Aglája, Partheno, Költemények c. gyűjteményben, természettudományi cikkei a Nemzeti Társalkodó, Hon és külföld, Mentor, M. Orvosok és Természettudósok Munklatai-ban. – F. m.: Nemes Tordamegye flórája (Kv., 1844); antológ.: A hazai mérges növények ismertetés = Mentor (Kv., 1842–43); Utazások Torda vármegyében = Az utazás divatja (Buk., 1973); kézirat: Erdésztudományi mesterszók és némely költeményei.
Irod.: Gyászjelentő; Időtár 2; Kádár Zsombor: Feledésbe merült növénytani szakkönyveink = Kádár Zsombor: Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok (Bp., 1999); Pálmay; Szinnyei; ÚMÉL; Az utazás divatja. Útleírások, útjegyzetek az 1848 előtti Erdélyről. (Buk., 1973)