FARKAS József, § cserefalvi

Mv., 1904. febr. 11., † Mv., 1972. aug. 13.: építész, vállalkozó. – Marosi Ildikó apja. – Mv.-en, a felsőkereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait (1922). Kitanulta a kőműves mesterséget, Bp.-en végezte a régi híres pallériskolát. Hazajőve Petrovits Kálmánnál és Lóbenschuss József mv.-i építésznél dolgozott, mint épületrajzoló és építésvezető, részt vett a minoriták Köteles Sámuel u.-i két emeletes házának és az unit. templom építésénél (1922–29). Tervezési és kivitelezési vállalatot alapított, a gazdasági fellendűlés (1930–40- es évek elején) idején a magán, az állami és szövetkezeti építkezések jól ellátátták munkával. Több mv.-i és szovátai emeletes bérház, villa és magánház építése fűződik nevéhez. Megvásárolta a Teleki-kertet (a Tékától a ref. temetőig) és a Tornakerttől az alsó Görbe utcáig, felparcellázta és családi házakat építettek (1939-ig). Sok lakóházat is épített, az elsőt Klósz Bálinttal együtt tervezték (1927), az utolsó a 124. (1948). Kivitelezte: a Fekete család kétemeletes házát (Rózsák tere 15. sz; 1930); Vogel Károlyné, sz. Krobát Anna, tulajdonát képező nagy családi házat (Iuliu Maniu u. 8. sz.; 1937); Fulea Octavian modern házát (a Radnai u. 6. sz.; 1939), amelyeket Gaál Pál tervezett; tervezte és kivitelezte a Gaál Márton házát (a Cuza Voda u. 53. sz.), a Márton Áron u. 2 és 4 sz. alatt két modern stílusú házat; a mai Sportolók u. 6, 8, 10 és 12. sz. (1938–39). A megerősödött, általa vezetett építkezési cég, már 500 munkással dolgozott (1940–44). Pályázaton megnyerte a déda-szeretfalvi vasútvonal építészeti objektumainak tervezetét, megtervezte a dédai és a szeretfalvi állomásépületeket, tervezte és kivitelezte az Erdélyrészi Hangya Szövetkezet mv.-i székházát (1943), a meggyesfalvi Konzervgyárat, hűtőházat, Csíszeredában a központi szállódát, a Hangya-házat, Kv.-on a Dohánygyárat stb. (1940–44). Sokat dolgozott az egyháznak is: átalakította a Kistemplom téri parókiát, ő építette az esperesi házat, a Városházával szembeni papi lakot, az ifjusági egyesület, az IKE székházát (Bábszínház). Titkára volt a Mérnök és Építész Egyesületnek. A Vártemplom presbitere, a ref. egyház műszaki tanácsosa. 120 templom műemlékké való nyilvánítását végezte el a Műemléki Tanács számára. Magának két családi házat (Cuza Voda u. 74 sz., Mátyás kir. tér 9., / Matei Corvin) építetett, amelyeken Csorvássy István valamint Izsák Márton szobrászművész domborművei láthatók. Az elsőt eladta államosítás előtt, a másodikba a háború befejezésekor, a menekülés után Ausztriából jött haza a család. Azonnal dolgozni kezdett, megalakult Architectura néven, az építkezési szövetkezet, amelynek műszaki vezetője volt nyugdíjazásáig. Szerepet vállalt a felrobbantott obiektumok újraépítésében, Maetz Ervin mérnökkel újjáépítették a marosi gátat, a turbinaházat. Radó Kálmán az új Építkezési Tröszt (1948) igazgatója alkalmazta nyugdíjazása után haláláig. Tervezőként és kivitelezőként is értékeset alkotott a szecessziós, neoromán és modern stílusú épületeivel. Tagja volt a Romániai Mérnökök Koll. -ának.
Irod.: EM; Fodor Sándor: Maradandót alkotott (Nú., Színes Világ, 2006. febr. 25.); Man: Tg. M., 3.; Máthé Éva: „Mivel nagyon szeretem a jó könyveket, nagyon tisztelem a jó írókat”: interjú M. I. mv.-i irodalomtörténésszel (Székelyföld, 2004, 10. sz.); Máthé Éva: Mestersége: irodalmi búvárkodás (Vásárhelyi Hírlap, 2008. márc. 20.); Ökrös; Visnai