FEKETE Tivadar

Pécs, 1894. nov. 2., † Segesvár, 1940. nov. 4.: újságíró, novellista, műfordító. – Iskoláit szülővárosában végezte, Bp.-en elkezdett jogi tanulmányait félbeszakítva újságíró lett. A Pécsi Naplónál (1912–16) és a Szegedi Híradónál (1914) dolgozott, majd Aradon telepedett le, ahol a két vh. között számos erdélyi lap munkatársává vált. Szerk. -tte és kiadta a mindössze 8 számot megért Fekete Macska c. könnyű fajsúlyú revülapot (1922–23). Írt verseket, tárcanovellákat, operett- és slágerszövegeket. Műfordítóként a kortárs román költészetet bemutató antológiával és a klasszikus román líra jeles alkotásaival kiegészített kötetével jelentkezett, kedvelt költői: Văcărescutól Anghelig, majd Blaga, Crainic, Eftimiu, Minulescuig sorakoztak. Nyersfordítás után, csekély nyelvismerettel fordított, saját nyilatkozata szerint inkább „a vers lelké”-nek visszaadására törekedett. Tárcanovelláit tartalmazó kötetébenn svájci, olasz és franciao.-i úti élményeiből merítve a világvárosok előkelő alvilágának figuráit elevenítette meg. – F. m.: Genovéva hercegnő bőre (Tv. 1923); Ének két halotti maszkról (Arad, 1926),ford.: Szerelmes kert. (Arad 1924); Klasszikus kert. (Kv. 1930).
Irod.: Molter 1.; RMIL