FERENCZ Béla, Ervin atya

Szárhegy, 1920. máj. 10., † ? : plébános, Ferenc-rendi szerzetes, tanár. – A gimn. -ot Mv. (1930), Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában végezte (1936). Belépett a rendbe (1938), Medgyesen novícia. A teológiát Vajdahunyadon végezte (1939–44); ünnepi fogadalmat tett (1942), Gyulafehérváron Márton Áron püspök pappá szentelte (1943). Fogarason kispap (1944). Románia II. vh-ból való kiugrását követően mint „nacionalista, horthysta, elvakult fajgyűlölőt, s mint a román nép legnagyobb ellenségét” több száz értelmiségivel együtt letartóztatták. 1 hónap fogság után a zsidó-orosz városparancsnok közbenjárására szabadon bocsátották, de 1 évre kényszerlakhelyre ítélték a kolostorba. Kv.-on a BTE klasszika-filol. Karán tanári okl-et szerzett (1945–47). Székelyudvarhelyen a Coll. Seraphicum pref-a (1947), Csíksomlyón a kisklerikusok magisztere (1948); Zetelakán helyettes plébános (1949), Fogaras plébánosa (1950). Rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták (1951), harangozó, sekrestyés, kántor és helyettes főesperes Lippán (1952). A Szoboszlay-perben (1957) 9 hónap vizsgálati fogság után az 1956-os m. forradalom Romániába importálásának és államellenes összeesküvés vádjával Temesváron életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Temesváron, Aradon, Zsilaván, Galacban, Botosaniban, Peripráván, Szamosújvárt raboskodott, közkegyelemmel szabadult Piatra Fracateiből (1964). Tornyán lelkész (1976). Kv.-on tp-ig. a ferenceseknél (1976). Letartóztatták, rózsafüzérekkel való üzérkedés vádjával (1980) és közbűntényesként 2 évre ítélték. Kv., Szamosújvárt és Buk.-ben raboskodott, Galacról szabadult. (1981). Lelkész Mv.-en (1981), Désen, Déván, majd újra Désen. Lelkipásztori szolgálatra rendelték Mv. -re (1984–91).
Irod.: Időtár 4.; MKL, Pál-Antal 2013