FERENCZI András, medeséri, Ferentzi András, Ferenci András

Zetelaka, 1741. jún. 26., † Mv., 1795. aug. 19.: r. k. pap, jezsuita paptanár. – Kv.-on a Jezsuita Gimn. és Akad. -n tanult (1755–61), a trencsényi jezsuita gimn.-ban volt novícius (1761–) és Grazban (1767–70) tanult. Mv.-en káplán (1776–79), főesperes-plébános (1779–), Szegedi György halála után mv.-i esperes-plébános (1780–95), majd tb. kanonok lett és egyben a r. k. tanoda tanárává és praefectusává nevezték ki. Exjezsuita paptanár a r. k. tanoda és nevelőház prefektusa (1789). – F. m.: A mise új testamentomi áldozat, melyet Marus-Vásárhely nemes szabad kir. várossában úr napján élő nyelvvel bizonyított (Szeben, 1780); Igazság és kegyelmesség: Mária Terézia felséges özvegy császárnénak. legfőbb, és tulajdonabb czímeres erkölcsei, melyet az Úr Istennek szent oltárain három napok alatt azon királyi fejedelmi felség nagy lelkének örök boldogulásáért szent áldozatoknak buzgó bemutatása után halotti tisztelettel magasztalt (Szeben, 1781); A régi igaz, az az: A római katolika hitnek az apostoli tudományban virágzó igazsága (Kv., 1785).
Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Időtár 1; Jezsuita évk.; Krón Füz. (1939. 4/9); Lestyán F.: Mv. katolikus múltja = Mv. történetéből; Pál-Antal 2013; Rugonfalvi Kiss; Szinnyei; Temesváry