Csíksomlyó, 1937. jún. 16., † Mv., 2015. szept. 29. temetése Csíksomlyón, a Szent Péter-Pál temetőbe.: energetikai mérnök, polgármester. – F. Pál, építészmérnök (Bp. 1903. jún. 29. – Vajdahunyad, 1966. aug. 11.) és Annamarie von Dobschütz fia. Ikertestvére Pál. Felesége: az első: szász nemzetiségű volt, disszidált, de nem követte őt, második: Csutak Katalin, fogorvos. Fogadott fiaik: Elek (1974–) közgazdász, ipari menedzser; András, informatikus. (1976–). – A buk.-i Műegyetem hallgatója együtt a testvérével, kizárják őket az egyetemről utolsó éven, mert apját koncepciós politikai perben 25 évi kényszermunkára itélték (1958). Szakmunkás a vajdahunyadi Hengerművekben (1959–64). Végül befejezhette egyetemi tanulmányait és mérnök a buk.-i Hidroenergetikai Kutató- és Tervezői intézetben vízi erőművek automatizálásával foglalkozott (1965–67). Mv.-en az AZOMUREȘ vegyipari kombinát mérnöke, majd automatizálási műhelyfőnőke (1967–94). Maros megye Tanácsa Állandó Küldöttségének tagja, gazdasági kérdések megoldásán munkálkodott (1992–96). A Pro Eurrópa Liga vezetőségi tagja (1990–). Int. Rainbow román-német kft. ügyvezetője (1994–96). RMDSZ SZKT-tag (1994–), az Országos Önkormányzati Tanács alelnöke, az Outward Bound Romániai Társaság az Ifjúságért alapítója és elnöke, az EME és az EMKE tagja, a csíksomlyói Csibész Alapitvány tevékenységének részese. Mv. város megválasztott polgármestere (1996–2000), alpolgármester (2000–2004). Ezen funkciókban az első kétnyelvűsítési lépéseket tette meg, megkezdte az uniós tőkék lehívásét, az ivóvíztermelés és a szennyvízfeldolgozás korszerűsítését, a testvérvárosi kapcsolatok kiépítését. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alapító elnöke (2006), alelnöke (2007) idején megszervezték a Székelyföld autonómiájáról szóló referendumot, melynek során a megkérdezettek több mint 200 ezer polgára mondott igent az autonómiára. Egyháztanácsos, a Pro Vita Cristiana alapítvány tagja. Közösségi munkásságáért átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. -Találmánya: krisebészeti és kriokezelési készülék (társszerzője). Tanulmányok: Itthonmaradás értelme (1990. jún. 1.); Anyanyelv a közigazgatásban (Romániai Magyar Évkönyv, 2002); Regionális iparpolitika az első székely kongresszus és ma (Romániai Magyar Évkönyv, 2003); A műszaki fejlődés székelyföldi úttörői (Székelyföldi Konferencia, 2004); Fodor Pál terve az erdélyi kérdés megoldására (Trianon újraértékelése konferencia, Bp., 2008.); Családi krónikája: Tanulságaink kézikönyve, 1815–2015. (Mv., 2019). Pál testvére, a családjuk múltjáról mesél, válaszol Oláh Gál Elvira kérdéseire. a Nobile Officium 2. köt -.
Irod.: 1956 Erdélyben; EMKK; 2010 EMKK.; Nekrológok (Nú., 2015. okt. 1.); Tófalvi Zoltán: Emlékezés-évgyűrük. Kései sirató Fodor Imréért (Nú., 2015 okt. 5.); Tófalvi Zoltán: Fodor Imre: T anulságaink kézikönyve (Nú., 2022. nov. 22.); Vajda György 30 éves az Outward Bound: Az élménypedagógiai oktatás hazai úttörői (Nú., 2024. jan. 3.).
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE