Szászrégen, 1884., † Mv., 1959.: faesztergályos. – Fiai: Sándor és János. – Iskoláit Szászrégenben végezte. Önálló műesztergályos mester Mv.-en (1918). Megvette Szabó esztergályos mester műhelyét, bővítette, korszerűsítette, gépeket hozatott Németo. -ból, áttért a villanymeghajtásra. 12–14 munkással is dolgoztatott. Gyártott hordócsapokat tíz méretben, parafa- dugókat vágott ki, esztergált bútordíszeket, széklábakat, díszes állófogasokat. A Vártemplomnak, ahol presbiter volt nagy falicsillárt készített. Fiai folytatták apjuk mesterségét, műhelyük fennállt (–1961), akkor szövetkezetbe kényszerítették őket. A nagyobb gépeket a Simó Géza gyárba, a kisebbeket az Arta-Mobila szövetkezetbe vitték. Jóindulatból meghagyták az apróbb gépeket, amelyekkel fiai nyugdíjas korukban dolgozhattak egy keveset. Végig harcolta az első vh. -t, a bronz. vit. érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetettje. Az Asztalos Ipartestület pénztárosa, a ref. egyház presbitere. Irod.: Székelyföld í. k