FORRÓ Elek, angyalosi

Angyalos, 1813. ápr. 7., † Abony, 1893. jan. 25.: honvédezredes. – Gránátos hadapród, testőr, majd főhadnagy (1838), alszázados (1844). A mv.-i kormányzó hadi bizottmány parancsnoka (1848. jan. 1. – febr. 1), azután Segesváron elfoglalta a várat és a várost (1848. febr. 17.). Szá­zadkapitány (1848. szept.), honvéd százados (1848. okt), vezérkari őrnagy (1848. dec.). A II. székely huszárezrednél szolgált mint főhadnagy, kapitány, majd őrnagy, a forradalom és szabadságharc egyik legképzettebb m. katonája, Bem a Mv.-i Térparancsnokság parancsnokává, a mv.-i laktanya parancsnokává nevezte ki, mint alezredes (1849. jan.), a Rögtön Ítélő Hadbíróság elnöke Mv.-en. Hat ágyút adományozott a városnak, újraalakította a nemzetőrséget, elkoboztatta a szökésben lévő árulók vagyonát. Az. elpusztított polgári javak kártérítését, visszaszerzését intézte, de túlkapásokat is követett el pl. Faragó Illés ort. esperes és Tromitas Partenie esperes esetében, akiktől jogtalanul is elvette javaikat. Hős tettei közül egyike a legjelentősebbeknek Segesvár elfoglalása (1849. febr. 16). Petőfivel találkozott, csodálta őt, költészetének lelkes híve volt. A dévai hadosztály pa­rancsnoka, ezredes (1849. ápr. –), Bem utasí­tására csapatainak nagy részével a Székely­földre vonult. Nagyszebenben csat­lakozott Bem főseregéhez (1849. aug. –), a Nagyszebennél elszenvedett döntő vereség után Dévánál adta meg magát (1949. aug. 6.). A fegyverletétel után fogságba esett és hatévi várfogságra itélték ahonnan kegyelem útján szabadult (1851), ezután Abonyban élt, hadtudományokkal foglalkozott. Naplójegyzetei kiadatlanok. – F. m.: Felszólítás Marosszék lakóihoz Görgény vidéke leendő telepítése ügyében (Mv., 1849).
Irod.: 1848–1849 Marosszék; 1848–1849 Transilvania; Időtár 2; Pál-Antal; Pál-Antal 2002; Rugonfalvi Kiss; Szinnyei; Szinnyei J.; Transilvania 1848–49; ÚMÉL