GÁSPÁR János, szövérdi

1571, † Buk., 1625. júl. 1., gyalakutai ref. templomba temették: főudvarnok, Marosszék főkapitánya, főkirálybíró. – Felesége: bethleni Bethlen Zsófia (1593. k. – ?). – Báthory Kristóf lófőségre emelte (1599. júl. 20.). Gyulakuta falu ura. Az ország követe Kassára Bocskayhoz (1606). A kiskorú Lázár János gondnoka (1607). Marosszék főkirálybírája (1610), főkapitánya (–1618). Gyalakután, Szövérden voltak birtokai és 10 faluban volt székely öröksége (Kelementelke, Gyalakuta, Bede, Vadasd, Szövérd, Atosfalva, Rigmány, Andrásfava, Seprőd, Fele, Havadtő és Szováta), Báthori Gábor megerősítette birtokaiban (1609. okt. 18.). Feleségével közösen készítették a gyulakutai ref. templom kazettás mennyezetét (1625). Remek ötvősművű kelyhet a hozzátartozó ezüst aranyozott tányérral adományozott a gyulakuti egyháznak. Megvásárolta a Balássy birtokot, amely majd Keresztúri Pál birtokába került, így a legnagyobb szovátai birtokos volt. Bethlen Gábortól nyert birtokokat Benefalván, Udvarfalván, Lőrincfalván és Kisfaludon (1624), az Alárdi Ferenctől elkobozott paniti birtok is rászállt. Özvegye, Bethlen Zsófia, ezt a birtokot, udvart, a malommal együtt Bethlen Györgynek adományozta (1630). Örökösök nélkült halt meg, így benefalvi birtokát Bethlen Gábor fejedelem, novaji Szentpáli Jánosnak ajándékozta (1627). Egy úrasztali ezüst kelyhet és tányért adományozott a szövérdi egyházközségnek (1623), amelyet gr. Báffy Miklós vásárolt meg és az árából építették a felekezeti iskolát (1635). Több ízben Bethlen Gábor portai követe, Murád szultánnál járt követségben, amikor meghalt. Ma az egyház visszakapta az iskola épületét.
Irod.: Basta; Bölöni Domokos: Gyulakuta háromszáz éve (Nú., 1992. máj. 26.); Havad; Keresztes Gyula: Kastélyaink 15. A mezőpaniti kastély (Nú., 1992. júl. 18.); Keresztes Gyula: Kastélyaink 24.: A gyulakutai udvarház (Nú., 1992. okt. 3.). Keresztes Gyula: Örökségünk 64.: Udvarházak Kisküküllő völgyében (Nú., 1994. okt. 1.); K. L. Műv. tört. tan. 1; Léstyán – templomok 1.; Mezőpanit; Pál-Antal 2009; Pálmay; Pesty 2014; Rosnyai Dávid az utolsó török deák történelmi maradványai (Pest, 1867); Sepsiszéki; Szépréti Lilla: A mecénás nem térhetett haza: A gyalakutai templom (Erdélyi Figyelő, 21–22. sz., 1990); Szováta