GÁSPÁR Loránd

Mv., 1925. febr. 28. † Párizs, 2019. okt. 9.: orvos, költő, szerkesztő. – Levente, vitézi avatása (1942. jún. 18). Francia országban élt. Irodalmi tevékenységét elismerték. Több verses – és tanulmánykötet szerzője. Kitüntetései: Apollinaire-díj (1968), a Francia Akad. költészeti nagydíja (1995), Concourt-díj (1998); Kedves Alma Materem. = Mv.-i R. K. okt. Az életmű hazai megismertetését segíti a költő első unokatestvére, Ávéd Ervin nyugalmazott mérnök, aki a levelezésük egy részét, a neki dedikált G. L. köteteket, a róla szóló írások másolatait, fényképeket felajánlotta megőrzésre, tanulmányozásra a dr. Bernády György Közművelődési alapítványnak, remélhetőleg majd a város nagykönytárába kerülnek közkincsként. – F. m.: Igy szól a csend (1953). – Műveinek fordítói: Teller Gyula, Somlyó György, Lackfi János, Tóth Krisztina, Varga Mátyás, Szántó F. István, Koros Fekete Sándor. Több magyar költő művét fordította franciára: Illyés Gyula, Vas István, Weörös Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Csoóri Sándor, Pilinszky munkáit.
Irod.: Berekméri–Nemes; Mv.-i R. K. okt.; Kortárs magyar írók, 1945–1997: Bibliográfia és fotótár. (1. köt., Bp., 1998); Mv.-i örmények; Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. (2. köt., Bp. 1990., 1. köt); Öröm viszontlátni a gyermekkor színhelyeit = Nagy Miklós Kund: Míg a magnó; Öröm viszontlátni a gyermekkor színhelyeit= Míg a magnó összekapcsolt: Interjuk, beszélgetések (Csíkszereda, 2006); Világírodalmi lexikon (3. köt. F-Groc.; Bp., 1994)