GERGELY Sámuel

Lukafalva, 1845. ápr. 2., † Kővárhosszúfalu, 1935. márc. 28.: egyetemi tanár, történész. – Apja: G. Samu tanító. Bátyja: Lajos. – Lukafalván édesapja tanítványa, majd a tanulmányait a mv.-i ref. koll.-ban (1855–64), a jogakad. -án folytatta, ahol Dósa Elek tanította (1864–66), teológiát hallgatott Nagyenyeden és papi vizsgát tett (1868). A mv-i ref. koll.-ban mint juratustanító a m. nyelvet tanította az öt alsó osztályban (1868–71). Ez idő alatt elvállalta tinkovai Matskási Ferenc radnótfájai nagybirtokos fia nevlését. Ott kötött örök barátságot Wenger Félix-el. Németo.-ban Marburgban bölcseletet (1871–72), a bp.-i i egyetemen történelmet, irodalomtörténetet hallgatott Salamon Ferenctől, Kerékgyártó Árpádtól, Toldy Ferenctől (1872–73); Kv.-on bölcseletet, irodalmat, töténelmet tanult (1873–76), emellett a kv.-i ref. koll. -ba tanított mint segédtanár. Ezalatt magántanítója volt Korda Lászlónak, majd nevelő gr. Teleki Miksa családjánál Kendilónán (1876–86), ahova Szabó Samu mv.-i tanára ajánlotta be. A kv.-i egy.-en történelem szakos tanári (1876), bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Doktori értekezését XIV Lajos kora történetéből írta (1879). és segédtanár a Ref. Koll.-ban (1880–84). Tanítványát, Teleki Lászlót Párizsba kisérte, a Sorbonne-on és a Collėge de France-ban jogtörténetet, történelmet, irodalmat és esztétikát tanult (1884–), közben m. történelmi kutatásokat folytatott a levéltárakban. Hazatérése után a kv.-i FJTE-n magántanári képesítést nyert (1889), az Európa 16–17. századi története c. tárgykörben tartott előadásokat (1892–), címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel tüntették ki (1896). A Teleki család birtokainak főszámvevője volt negyven éven át. Kv.-on a Teleki házban lakott. Itt végezte a Teleki Mihály levelezése kiadásának előkészítő munkáját, sorra hozatva Mv. -ről a Teleki levéltárból a levelezésanyagot. Családot nem alapított, jövedelméből félszázadon át sok szegényebb, tanuló rokonát segélyezte. Nyugdíja nem lévén 80 éves korában elköltözött Teleki Lászlóhoz Kővárhosszúfaluba. Teleki László hosszúfalui levéltárából ismertetett okleveleket. Értekezései és forráskiadványai a 17. sz. erdélyi történet tanulmányozásához nyujtanak gazdag anyagot. Cikkei: a Töténelmi Tár és az Erdélyi Múzeumegylet kiadványaiban. Alapítótagja az EME-nek évtizedekig volt az egyesület és annak Bölcsészeti, Nyelv – és Történelmi szakosztálya választmányának. Tiszteleti tagja az Erdélyi Irodalmi Társaságnak (1926–). – F. m.: XIV Lajos és a spanyol örökösödés kérdése a pyrendei békétől az aacheni békéig, 1659–1668: Doktori értekezés (Kv., 1879); szerk.: Alvinczi Péter okmánytára 3. köt.: A MTA megbízásából közzétette (Pettkó Bélával; Bp. 1887); Teleki Mihály levelezése. Sajtó alá rendezte 1–7. köt. (Bp., 1906–16).
Irod.: Benkő Samu; Kelemen Lajos 2009, MÉL; RNL; Rugonfalvi Kiss; Szabó–Simon–Szögi; Szinnyei; Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007); ÚMÉL