GHERASIM Emil Áron§; álneve: Görgényi Endre

Mv., 1931. aug. 8., † Temesvár, 2005. szept. 12.: szerk., költő, műfordító. – A középiskolát Mv.-en a R. K. Gimn., illetve a Bolyai Farkas Líc.-ban (1950), az egyetemet Kv.-on a BTE m. nyelv és irodalom szakán végezte (1954); a buk.-i Ştefan Gheorghiu Pol. és Társ. tudományi Akad. filozófia szakát hallgatta (1964–66); Temesváron kezdte pályáját mint a Szabad Szó belső munkatársa, majd főszerk.-je lett (1967–89), az Új Szó szerk.-je volt (1990–). Cikkei, versei, műfordításai: Szabad Szó, Vörös Lobogó, Jóbarát, Fáklya, Orizont, Drapelul Roşu-ban. Rendszeresen fordított kortárs román költőktől. Főbb költői motívuma az erkölcsi szilárdság, a helytállás, a haza – és természetszeretet; rendszeresen tolmácsolta a jelenkori román költők műveit. – F. m.: Emelt fővel: Versek és műfordítások (Temesvár, 1973); Zsebfilozófia avagy ezeregy igaz(nak vélt) mondás (Buk., 1984); ford.: Himnusz a román földhöz (Temesvár, 1977); Zaharia Stancu: Homokra vízre (Temesvár, 1979).
Irod.: Aranykorszak; KKACs; KMI; Kuszálik; Mészáros József: Zsebfilozófia (V. Z., 1984. máj. 19.); R. K. Okt. – 1; RMIL; Mv.-i R. K. okt.