GOLEA Nicolae

Bonyha, 1890. nov. 26. , † Bonyha, 1984. szept. 17.: földműves, polgármester, krónikaíró. – Fiai: Ionel és Traian. – Az elemi iskolát a szülőhelyén végezte, tovább nem tanult. Sokat hallott a román történelem nagyjairól, újságot is olvasott. Katonaként részt vett az I. vh.-ban. A gyulafehérvári egyesülési gyűlésre magával vitte szülőfaluja első román zászlóját, amelyet a falu papja szentelt meg (1918. dec. 1.). Tevékeny ember volt, tagja a falu gazdasági vezetőtanácsának (1921–), majd Bonyha polgármestereként (1926–32; 1932. okt. –40) sokat tett a falu fejlődéséért: felszántatta az ugarokat, így növelve a falu szántóját, a sok apró földparcellát földcserékkel összevonta, mert úgy több termést érhettek el; fogyasztási szövetkezetet létesített, amelynek új épületet emeltetett, melléje kocsmát nyittatott (1928. máj.), az iskola mellé a tanító részére istállót építtetett. A falunak új hidat építettek, új utcákat létesített, négy vásár tartási jogot szerzett (1926–), megakadályozta a falu erdeinek kivágását, a gyermekeknek óvodát létesített, új községházat és orvosi lakást építettek, közkutakat létesített az állatok itatására, szabályozta a Kund folyó medrét, fakereszteket helyezett el az útkerszteződésekben (1927, 1948, 1973). Felemelte szavát a kommunizmus ellen, ezért többször is a Securitatéra és börtönbe került (1948–49, 1952). Két fia, külföldre szökött, azért is meghurcolták. Polgármesterként felállíttatta a falu hőseinek emlékművét, amelyet közadakozásból és közmunkával emeltek (1938). Kezdeményezésére kezdtek új templomot építeni Bonyhán (1946–), amelyet azonban csak később fejeztek be (1980 –), mert már az építkezési engedélyt is sok huzavona után kapták csak meg (1973). Halálakor hét pap tartotta a gyásszertartást, de a Securitaté emberei őrködtek, nehogy népfelkeléssé alakuljon a szertartás. Visszaemlékezéseit Münchenben a fiánál, Traiannál, tett látogatása alkalmával kezdte írni, 75 éves korában és 91 elmúlt, amikor befejezte. Memoárja három kiadást is megért. – F. m.: O viaţă închinată unui sat: Amintiri (New York, 1987; Miami Beach, 1992; Tg. M., 1996). – Irod: Golea, Nicolae: O viaţă închinată unui sat: Amintiri (ed. 3. -a. – Tg. M., 1996)