GOMBÁSI István, marosvásárhelyi, Gombasi Stephanus

Mv., 1745, † Nyárádkarácsonyfalva, 1814 után: ref. lelkész, egyházi író. – Fogarasi Papp József barátja és sógora, id. Abacs Jánosnak veje. – Tanult Mv.-en, gr. Lázár János és gr. Toldalagi István udvarában volt nevelő. Subscribált (1766). Lelkésznek választották Berekeresztúron (1766), egy év után a marburgi és franekeri egyetemeket látogatta (1767–68). Hazajőve lelkész Székelykeresztúron (1769–73), Haranglábon (1773), Ótordán (1774), Nagysajón, ismét Ótordán (1776), ahol tanító – káplán is; Borosbenedeken (1777); Harasztkereken (1778–81); Mezőmadarason (1782–94), Márkodon (1795–1808) és Nyárádkarácsonyfalván (1808–14). Mezőmadarasi lekész korában szerk. -tette a Fogarasi halálára készült halotti búcsúztató gyűjteményt (1785). Gyászverset írt a Fogarasi Pap József halálára (1785.). Kitűnő műveltségű és jeles prédikációiról volt híres, gyakorlatában és elméleti tanácsaiban az egyszerű nép igényeit tartotta szem előtt. A francia és német irodalomból fordított. Lefordította Jean Frederic Ostervald papi hivatásról írt művét, amely Medgyesi Pál homiletikája után a második átfogó, rendszeres m. nyelvű egyházi retorika. Mezőmadarasról Arankához írt (1785) néhány levelét és költeményét közli a Figyelő. – F. m.: Ahmedis Arabsiadae vitae et rerum gestarum Timuri historia, tomi II., pars quinta=Samuel Henricus Manger, (Franequerae, 1768); Mind a jóakarókat mind a gonoszokat az Istentől vett Jób: Báró Kemény Miklós. koporsóba való tétele alkalmatosságával vigasztalást kívánt nyujtani a nagysajói gyászpalotán. 1775. Szent-György hava. 23. (Kv., 1778); Egynéhány válogatott, és szükségesebb matériákra való prédikátziók. Mellyeket frantzia és német nyelvekből magyarra fordított, és holmi jegyzegetésekkel meg-bővítve, közönségessé tett. (Kv., 1779); Harmintznégy prédikátziók, mellyeket nagyobbára frantzia és német nyelvekből tolmátsolt, és szükséges jegyzésekkel kivilágositván, világ eleibe botsátott, 1–2. (Kv., 1784); A papi szent hivatal gyakorlásáról való traktáknak első és második darabja, mely tanít a prédikálásról, és az ifjak tanításakról. J-F. Osterwald művének ford. (Kv., 1784); Socrates redivivus. (szerk. Kv., 1785).
Irod.: Gulyás; Halotti beszédek; Kiss-Kálmán-Bierbrunner; Kovásznai; Küküllői Ref. Egyházm. 2.; MAMŰL; RMK III/18. sz.; Róth: Született nyelvünkön; RNL; Szabó–Szögi; Szentgyörgyi; Szinnyei; ÚMÉL; ÚMIL, Zoványi