GUZNER Miklós, §

Kv., 1905. júl. 9., † Mv., 1972. okt. 18.: orvos, fogorvos, egyetemi tanár. – A középiskolát (1922) és az egyetemet Kv.-on végezte, a kv.-i egy.-en orvosi oklevelet szerzett (1930), fogorvosi szakképesítést Bp.-en nyert, amit több külföldi tanulmány során gazdagított. Magánfogorvos Kv.-on (1930–49), a városi tanács egészségügyi osztályának főorvosa (1945–49), majd üzemorvos. Baráti kapcsolatok fűzték Gaál Gáborhoz, angol nyelvtudásával támogatta a Korunk szerkeszteset; részt vett a Vásárhelyi Találkozón (1937), majd a Békepárt antifasiszta akcióiban. Egyetemmel együtt költözött Mv. -re, pályáját a MOGYI, a fogorvosi kar fogpótlástani tanszékén kezdte: előadótanár (1949–). Az irányításával kezdte el munkáját az újonnan alakult Sztomatológiai szakon a Fogpótlástani Tanszék (1962–69) és Klinika. Elnyerte a professzori címet (1968), egyetemi nyilvános rendes tanár (1968–71) és a gyermekfogászati klinika igazgatója. Megkapta a doktorátus vezetői jogot (1970), csak Ieremia Lucian védte meg nála a doktori értekezését (1970), a többi doktorandusza Csőgör prof. -nál doktorált. Nyugdíjazásáig tartotta a m. nyelvű fogpótlástani előadásokat (1960–70), majd konzultáns tanárként is vállalt még hetente néhány óra előadást haláláig (1972). Szakmunkásságában a funkcionális és biológiai szemléletet érvényesítette, úttörőmunkát végzett a fogszuvasodás megelőzésének tanulmányozásában. Országos elsőként kezdeményezte a fogszúvasodás megelőzését az ivóvíz fluorizálásának módszerével. Cikkei: az EME Orvostudományi Szakosztályának Értesítője, a Revista Dentistică Română, Orvosi Szemle-Revista Medicală, Stomatologie. Számos elismerésben és kitüntetésben részesült. – F. m.: Fogászati anyagok (egy. jegyzet; Mv., 1951); társsz.: Sztomatologiai jegyzet (Mészáros Gézával; Mv., 1954); Fogászat Csögör Lajossal, Mészáros Gézával (egy. jegyzet; Mv., 1958).
Irod.: Aranykorszak; Barabás-Péter M.–Péter H. M.; Genersich; Katona Szabó; Kiss-P. – P; Péter Mihály 2006; Prof. dr. G. M. [Nekrológ] (V. Z., 1972. okt. 20.); RMIL; Szöllősi 2009; Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere (II. rész) (Székelyföld, 7. sz., 2007. júl.); ÚMÉL.