GYÁRFÁS Domokos, léczfalvi

Mv., 1814. máj. 10., † Segesvár, 1895. jún. 6. Székelykeresztúron a családi sírkertben temették: földbirtokos. – A ref. koll. főgondnok – Gy. József (1769–1829) és br. Zeyk Katalin fia. Testvére: Anna br. Bánffy Dánielné. Felesége br. Kemény Polixénia (1821–1886). Gyermekeik: Endre, felesége sáros-magyarberkeszi Katona Ilona; Malvin; Anna, losonczi br. Bánffy Dánielné. – Tanulmányait Kv.-on kezdte, Bécsben folytatta majd Mv.-en fejezte be. Joggyakornok a mv.-i Királyi Táblánál (1833–), majd Felfaluban szerény birtokán gazdálkodott. A Mv.-i Kaszinó alapítótagja (1832). Mint nemzetőrőrnagy szolgált a 48-as forradalomban, közreműködött a honvédség megszervezésében. Egy ideig az osztrákok túszaként Nagyszebenben fogoly, innen kiszabadulva Kv.-ra költözött, ahol a ref. egyházban és az EGE-ben tevékenykedett. Székelykeresztúron telepedett le (1862). Mint az udvarhelyi és görgényi egyházmegyék, az udvarhelyi Ref. Koll. főgondnoka, Udvarhelyszék biz. tagja, lótenyésztési egyesületének elnöke működött. Részt vett az Erdélyi Ref. Egyházkerület közgyűlésén Kv.-on (1888) a görgényi egyházkerület részéről. Megkapta a 3. o. vaskorona rendet (1882). Élete utolsó éveit Segesváron töltötte leányánál. – F. m.: Tanár beiktató beszédje: Paal Ferenc és Jenei Viktor beiktatásakor, ezeknek beköszöntő értekezéseivel (Mv., 1867).
Irod.: Biás István; Az Erdélyi Ref. Egyházkerület közgyűlésének jegyzőkönyve (Kv, 1888); Gulyás; Gyászjelentő; Szinnyei