HAJNAL László

Békéscsaba, 1902. dec. 31., † Bp., 1944.: hírlapíró. – Kiutasították Mv. -ről (1920). Közölt az erdélyi.-i és bp. i napilapokban, folyóiratokban: Esti Lapok., Színház és Társ., M. Szó, Tavasz, Zord Idő, Napkelet, Vasárnap, Vasárnapi Újság, Keleti Újság. (1920–27) verset, prózát, színműveket, irodalomkritikákat, irodalom-publicisztikát; az aradi Fekete Macska erotikus és irodalmi lap, a kv.-i Komédia c. élclap szerk.-je volt. A KZST estjein is szerepelt. Bp.-re költözött (1927–) az Est-lapoknál dolgozott. Bp.-en a nyilas-terror áldozata lett. – F. m.: H. L. versei. A szolga éneke (Mv., 1920); Kócos (színjáték; Kv., 1921); Ilyen vagyok (versek; Kv., 1924); Loriel (reg.; Kv., 1926); Magányos éjszakák (versek; Mv., Bolyai nyomda, 1926); A ricsei legenda (elb.; Bp., 1941); Üvegszekrény (versek; Bp., 1941); Párisi kaland (kisreg.; Bp., 1942).
Irod.: Fülöp–Ferencz; Gulyás; Időtár 3.; Molter 1.; RMIL; Záhonyi