1685., † Kv., 1723. nov. 27., a kv.-i óvárosi, majd a ferences templomban, végül a jezsuita templomban helyezték végső nyugalomra. Később feleségét is mellé helyezték: az erdélyi kir. törvényszék ülnöke, a kir. tábla elnöke. – H. István (1658–1711) és Kemény Mária († 1685) fia. Felesége: nagykárolyi gr. Károlyi Klára (1697. aug. 2. – Szentpál, 1749.). felnőtté vált gyermekeik: István (1715–1756), László (1717–1751) az ugrai ág alapítója, Gábor (1718–1784) a szentpáli ág alapítója, Sándor, Júlia, Mária-Cecilia. Négy fiát, halála után, felesége apja segítségével, Károlyi Sándorral nevelte. Ifjúságát és nevelését megszakította a Rákóczi-féle szabadságharc. A kurucokkal szimpatizált. Ez ellentétben állt apja Habsburg- hűségével. A család Szebenbe húzódott meg, ahonnan megszökött Bethlen Elekkel (1705. okt. 6.), és a kurucokhoz csatlakozott, a Nemes Kompánia zászlótartója, kapitánya lett. A Mv.-re érkező II. Rákóczi Ferencet fogadók egyike (1707. ápr. 5.). A szabadságharc leverése után, félretéve kuruc múltját, a Királyi Tábla elnöke lett (1715–). A mv.-i r. k. templom építéséhez biztosította az építőanyagot, faragott köveket adományozott (1722–). Korai halála Kv.-on érte. Kerelőszentpálon van egy barokk Haller-kastély (17. sz.-i.). Felesége, Károlyi Klára a családnak sírkápolnát építetett (1745–60) a temetőben „A” kategóriába tartozó műemlék, sok szép sírkővel (18. sz.).
Irod.: Álló- és mozgóképek; Árva Bethlen K.; Ferenczi Sándor 2012; Gudenus; Harmath-Kálmán; Keresztes Gyula: A kerelőszentpáli templom és kápolna (Nú., 1998. aug. 29.); Keresztese Gyula: A hajdani Mv. 7.: A város régi épületei (Nú., 1995. nov. 25.); Léstyán – templomok 2.; M. tört. évk. naplók. 3.; Mv.-i Plébánia; Trócsányi 1988
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE