HALLER Ilona, § hallerkői gr. szentpáli ág, Harmath Ferencné

Bp., 1924. jún. 9., † Mv., 2010. dec. 31.: birtokos. – H. István (1896–1971) és br. Schell Mária-Lujza (1899-München, 1992. dec. 10) leánya. Férjhez ment Keszi Harmath Ferenc (1919-tanítóhoz (Kerelőszentpál, 1948. jún. 17). Fiaik: Ferenc és István. – A szentpáli kastélyban töltötte a gyermekkorát. Bp.-en végezte tanulmányait a Notre Dame de Sion, Sacré Coeur francia és német nyelviskolákban és nyelvmesteri oklevelet szerzett. Hazatért Szentpálra (1944), miután apját internálták (1944. aug. 23. -okt.), anyjával Bp.-re menekültek, majd visszatértek a megrongált kastélyba. A szülők kényszerlakhelyre kerültek (1949. márc. 2.). A férje a küküllődombói általános iskolában tanított nyugdíjazásáig (1949–). A gyermekei nevelése mellett végezte az iskola titkári teendőit, óraadó tanárként idegen nyelveket (német, angol, francia) oktatott. Németo. -ba telepedtek szülei (1968). Feketegödén üdüllőházat építettek. A szentpáli és Ugra kastély egyik utolsó tulajdonosa. A szentpáli kastélyt a gyulafehérvári érsekségnek ajándékozták és romos állapotban van, az ugrai kastélyt új tulajdonosa, Fóris Csaba, teljes szépségében restauráltatta és kastélyszállóvá alakította. Nyugdíjazás után Mv.-en éltek.
Irod.: Bodolai; Bodolai Gyöngyi: A találkozás (Nú., 2008. aug. 7.); Bodolai Gyöngyi: Új élet, új helyen (Nú., 2008. aug. 14.); Gudenus; [Nekrológ] (Nú., 2011. jan. 4.); Vajda György: Rekviem egy kastélyért (Nú., 1998. júl. 24)