HALLER István, hallerkői br., gr., fehéregyházi ág

Kerelőszentpál, 1658, † Nagyszeben, 1710. máj. 2., temetve Kerelőszentpálon.: tanácsos, az Erdélyi Fejedelemség kancellárja, főispán. – H. János (1626–1697) kincstartó és Kornis Kata (1639–1696) fia. Felesége: 1. Kemény Mária († 1685 u.), br. Kemény Simon leánya, kitől Gábor (1685–1723), fia született; 2. Bulcsesti Sára († 1708) (esk. 1699–); 3. Torma Borbála (1670–1697), Torma György és Huszár Borbála leánya; 4. borsai Nagy Borbála († 1718). Gyermekei 3. feleségétől: János, a gubernátor (1692–1755), Katalin (1696–1752), László (1697–1719). Bethlen Kata mostohaapja (1700–1759). – Tanácsos, a főkormányszék tagja (1692–), Belső-Szolnok (1693), majd Torda vm. (1697. okt.) főispánja, a rendek és egyben a kir. tábla elnöke (1699), Bánffy György gubernátor halála után a Gubernium elnöke (1708). Az Erdélyi R. K. Status egyik szervezője. A ferencrendi P. Domokos Dániel volt náluk káplán (1702). Bárói rangot kapott Lipót császártól és királytól (1699) és halála után III. Károlytól grófi címet nyert (1713). gróf Apor István erdélyi kincstartóval hozzákezdtek egy kis templom építéséhez. (1703), de abbamaradt. Temetésén Wesselényi István mondott beszédet.
Irod.: Álló- és mozgóképek; Árva Bethlen K.; Castellum Értesítő (2002, 9. sz.); Erdélyi féniks; György: A ferencrendiek; Küküllői Ref. Egyházm. 2; Halotti beszédek; M. tört. évk. naplók 3.; MKL; Mv.-i Plébánia; RNL; Szaniszló; Trócsányi 1988