HALLER István, hallerkői gr., szentpáli ág

Kerelőszentpál, 1896. jan. 28., † München, 1971. dec. 24. A kerelőszentpáli kriptakápolnába helyezték el hamvait felesége hamvaival együtt (1984. okt. 27.): agrármérnök. – H. György (1861–1944) és Bethlen Ilona fia (1872–1924). Felesége br. Schell Mária-Lujza (Bp., 1899. jún. 22. -München, 1982. dec.). Gyermekeik: Ilona-Katalin (1924) és Géza (1925). – Bp.-en érettségizett (1915); a kassai gazdasági akad. -án szerzett oklevelet (1919). Az I. vh.-ban a 9. honvéd huszárezred tartalékos hadnagya volt (1916. jan. 1. –). Hadi kitüntetéseket kapott. A kerelőszentpáli birtok utolsó ura. A szentpáli gazdaságot vezette, modernizálta azt. Marosugrán és Oláhdellőn malmokat működtetett. Az Erdélyi r. k. egyházmegye 15-ős bizottságának tagja, igazgató-tanácsi tag; az EGE és a Külüllővm. Gazdasági Egyesület választmányi tagja; az Erdélyi, majd a Dél-Erdélyi elnöke a Hangya Szövetkezetek Szövetségének Nagyenyeden (1938–); a Minerva Irodalmi Műintézet felügyelőbizottsági tagja; a Gyulafehérvári R. K. Püspökség mellett müködő Státus tagja, a Püspökség tulajdonában lévő Radnóti Gazdasági Iskola felügyelő bizottságának elnöke volt. Az ugrai r. k. templom az ő anyagi hozzájárulásával épült (1942). Cikkeit a nagyenyedi Szövetkezés-ben közölte. Internálótáborba hurcolták (1944. aug. 23. után), a család nőtagjai Bp.-en voltak, a kastélyt kirabolták, visszatértek Szentpálra (1945 után). A kerelőszentpáli r. k. egyházközség főgondnoka (1949-ig). Ekkor államosították a birtokait és állami gazdasággá alakították. Kényszerlakhelyre (D. O.) került Mv. -re, a felesége pedig Erzsébetvárosba (1949. márc.). A securitate megfigyeltette (1952–), még kitelepülése után is. Mv.-en dolgozott fafeldolgozó üzemben, gombgyártó és papírzacskó ragasztó műhelyben. Kivándorlási engedéllyel Münchenben telepedtek le (1968. febr.), ahol rokonai voltak.
Irod.: Álló- és mozgóképek; Bartos 2012; Deé Nagy Anikó 2001; EM; Gudenus; Gulyás; Időtár 4.; Koszta; Maros-küküllői főesp.