HALLER János, Haller Joannes, hallerkői br., fehéregyházi ág

Kővár, 1626. márc. 2., † Kerelőszentpál, 1697. febr. 28. A kerelőszentpáli kriptakápolna tornya alá temették feleségével együtt: főkincstárnok, főispán, fejedelmi tanácsos, Torda vm. főispánja, politikus, író. – H. István (1591–1657) és Kendi Judit (1599–1634) fia. Felesége: gönczruszkai Kornis Kata (Gyerke, 1639. – Szentpál, 1696. nov. 16); Gyermekeik: István (1655–1710) és Krisztina (1655–1685); József († 1691), Thökoly Imre Havasalföldön kivégeztette; Éva apáca a pozsonyi Klarissza kolostorban; Anna Gyulai Lászlóné. Nagyapja Petki János és Haller Krisztina gyerekeinek (Dávid, Terézia, Sára) és a szülők halála után (1686) a gyámjuk volt. A nagyapa végrendeletében (1697) Marosszentgyörgy teljes egészében a Petki Dávid birtokában maradt. – Valószínűleg külföldi egyetemeken tanult. Korán közpályára lépett és folyton emelkedett a hivatalok rangfokozatán. Tagja volt a fehérvári ogy. -nek (1657), melyen Rákóczi György lemondott. Torda megye főispánja (1657–), az erdélyi fejedelmek tanácsadója. Befejezte az apja által megkezdett várkastély építését Kerelőszentpálon (1674). Mv.-en kir. biztos, feladata a városi tanács és a lakóság közötti ellentétek felszámolása (1676). Barcsay és Apafi követe Bécsben; Béldi Pál mozgalmában való részt vétele miatt Fogaras várában raboskodott (1679–83). Kiszabadulván visszanyerte I. Apafi Mihály bizalmát: adófelügyelő (1684–); a fejedelem követe Bécsben (1685), a köv. esztendőben pedig aláírta a róla elnevezett szerződést, amely alapját képezte a Diploma Leopoldinumnak (1691), amely Erdély későbbi politikai rendszerének az alapját képezte. A Habsburgok erdélyi uralma alatt kincstartó (1691- 96), a kormányzótanács tagja (1692–). Művelt főúr volt, beszélt latinul, franciául, olaszul, irodalmi munkássága is nevezetes, megjelent az ízes magyarsággal megírt Hármas históriája (1695), amelyet fogarasi raboskodása alatt írt: átdolgozta latinból magyarra Nagy Sándor történetét, Trója pusztulását és a Gesta Romanorumot. Ott fordította Paizs a békességes tűrésnek pajzsa Jacobus Corenus francia obszerváns szerzetes vallásos elmélkedéseit. Az előszó tanusága szerint tudatos nyelvi program megvalósítására törekedett, a nyelv tisztaságának megőrzését, a köznép művelését és szórakoztatását tartotta szem előtt. – F. m.: Pays, a békességes tűrésnek Paysa (Jacobus Corenus művének ford., Csiksomlyó 1682); Hármas Istoria (Kv., 1695; Pozsony, 1751, 1767; Buda, 1757; Debrecen, 1765, 1865; Pest, 1795; [Szemelvények] vál., bev. Molnár Szabolcs; Buk., 1977; Bp., 1992, Bp., 2004); H. J. följegyzései 1686–1687-ről (Történelmi Tár 1878); Gesta Romanorum (Kv., 1695; Bp., 1899, 1900, 1903, 1943, 1977); [Versei]. Kiad. Varga Imre (Régi M. Költők Tára, XVII. sz., 11. Bp., 1986); antológ.: A m. próza könyve (Bp., 1942).
Irod.: Álló- és mozgóképek; Árva Bethlen K.; Bánhegyi; Beöthy; Bíró; Bíró József; Bodnár; Bodolai Gyöngyi: Sorsa a pusztulás ? (Nú., 1990. márc. 24.); Borbély; Chalupka Rezső: Hallerkői id. Gr. Haller János (Székelyudvarhely, 1911); Deák Farkas: Uzoni Béldi Pál (Bp., 1887); Demeter Csanád: Hármas História (Örökségünk, 4. sz., 2009.); Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a XVII. sz.-ban (Bp., 1899); Endes; Erdélyi féniks; Fábián; Ferenczy-Danielik; Fülöp–Ferencz; Greguss Ágost: Írói arcképek (Bp., s. a.); Gudenus; Gulyás; Gyallay; Halász László; Harmath-Kálmán; Horányi; Horváth Cyrill; Kemény József: Történelmi és irodalmi kalászatok (Pest, 1861); Keresztes Gyula: Kastélyaink 4. A kerelőszentpáli kastély (Nú., 1992. márc. 21.); Keresztes Gyula: Kastélyaink 5. Az ugrai kastély (Nú., 1992. ápr. 4.); Kovács András; Kozocsa; Kőváry; Die Literaturen des Ostens (Leipzig, 1906); Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában (Bp., 1918); A m. irodalom története; A m. irodalom története 1900.-ig (Bp., 1913); M. művelődéstörténet (Bp., s. a.); A m. próza könyve (Pest., 1804); M. tört. évk. naplók 3.; MÉL; MAMŰL; MNL; Mordovin Maxim: A Petki család és Marosszentgyörgy = Marosszentgyörgy; Pál-Antal 2006; Pallos István: 50 m. óra (Bp., 1931); Pap L.: ferences nyomdák; Pápay; Pascu; Pintér; Pokoly; A régi m. költészet remekei (Bp., 1903); Régi m. költők tára (Bp., 1877–86); RMK; Róth: Született nyelvünkön; Szádeczky Kardos Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927); Szaniszló; Szarvas Gábor: M. nyelvtörténeti szótár (Bp., 1890–93); SzOkl, 6; Szerb; Szinnyei; Szinnyei J; Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007); Teutsch Friedrich; Toldy; A történeti Erdély (Bp., 1936); Trócsányi 1988; Új Lexikon; ÚMÉL