HALLER János, hallerkői gr., fehéregyházi ág

Megosztás:

Kerelőszentpál, 1692, † Szeben, 1755. okt. 18., a nagyszebeni ferences templomba temették: cs. kir. kamarás, Erdély kormányzója gubernátora. – H. István (1658–1710) és Torma Borbála (1670–1697) fia. A családi birtokokat testvérei: Gábor Szentpált, László Fehéregyházát kapták. Felesége: 1. Barkóczi Júlia (1715–16) , 2. Apor Zsuzsanna, 3. br. Daniel Zsófia (1711† 1783), aki révén elnyerte a szökefalvi birtokot, az unit. templomot, egyházi telkeket, mindez a katolikusok birtokába került. Gyermekei 3. feleségétől: Zsuzsanna Mikes Antalné (1733–1776), Borbála Bornemisza Jánosné (1691–1733), Anna Kornis Zsigmondné (1730–1778), Karolina Gyulay Ferencné († 1809). – Bécsben tanult, majd apja korai halála után saját erejéből kellett kiépítenie birtokhálozatát. Rohamosan emelkedett a ranglétrán és birtokai is növekedtek: Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főbírája (1729), kincstárnok, majd az uralkodó kinevezte Erdély gubernátorává (1734. dec. 2. – 1755), ami föltétlen Habsburg hűségét igazolja. Kamarási címet kapott (1734–). Kormányzása eléggé nyugalmas időszak Erdély életében. Ádámoson a Mikola család öröksége jutott a tulajdonába. Megszerezte a dévai birtokot, ahol a Magna Curiát a barokk gyöngyszemévé alakítatta át (1743), mellette papírmalmot alapított, amelynek vízjegye: Graf v. Haller. Vagyonából és funkciójából kifolyólag sokat segítette az egyházi intézményeket (templom, kolostorok), újakat alapított és építtetett. Engedélyezte a mv.-i ferencesek letelepedését, anyagilag is támogatta őket. Közölte, a mv.-i katolikusok kérésére válaszként, a királynő parancsát, hogy a mv.-i ispotályba a ref. szegények mellett katolikusokat is be kell fogadni (1749). Felépíttette a szászvárosi templomot és kolostort (1749–51), támogatta a medgyesi ferenceseket, akik sokáig szolgáltak ott (1735–1839). Feleségével, Daniel Zsófiával, adományozták a mv.-i Keresztelő Szent János-templomnak a főoltárat, amelyet J. Nachtigall-lal és Schuchbauer Antallal és Michael Angelo Unterbergerrel készíttettek el (1755). Megjavíttatta a szőkefalvi r. k. templomot (1747), majd özvegye, Daniel Zsófia, tornyot is építetett a templom mellé (1758). Vámosgálfalvi birtoka terméséből évenként támogatta a mv.-i r. k. iskola fenntartását és özvegye Daniel Zsófia (1777) segélyezte a tanuló ifjakat is.
Irod.: Árva Bethlen K.; Bakó Csongor-István: Római katolikus kórházi lelkigondozás Mv.-en – történeti áttekintés (Központ, 1911. jún. 1–7); Bozac-Pavel; Erdély (portré is ); Györffi; György: A ferencrendiek; Harmath-Kálmán; Keresztes Gyula: Örökségünk 56.: Az ádámosi udavarházak (Nú., 1994. jún. 3.); Kénosi-Uzoni 2.; Kovács András; Kovásznai; Léstyán – templomok; M. tört. évk. naplók 3.; Mv. műv. vár.; Mv. -Balás; Mv.-i Plébánia; Nagy László; Pál-Antal 2002; Trócsányi 1988