HALLER Lajos, hallerkői gr., szentpáli ág

Kerelőszentpál, 1822. júl. 19., † Buda, 1863. nov. 14., temetve a szentpáli temetőkápolna udvarán levő torony alatti kriptába: földbirtokos. – H. Lajos (1791–1847) és Bornemisza Anna (1794–1832) fia. Testvére: H. Teréz gr. Apor Györgyné. Felesége körispataki gr. Kálnoky Júliánna (1821–1865), esküvő 1853. Leányuk: Katalin. – Az önkéntes nemzeti polgárőrség parancsnoka Dicsőszentmártonban. Ősei előtt tisztelgett, azzal, h. az 1848-as forr.-ban kárt szenvedett temetőkápolnát helyrehozatta, négy sarkába tornyocskákat építtetett harangokkal (amelyek az idők folyamán eltűntek). Alapítványt hozott létre a szentpáli kántortanítók fizetésének bíztosítására (1858), valamint egy alapítványt a plébánosok fizetéskiegészítésére (1862). Gr. Haller Ilona és Harmath Ferenc családjuk nevében az imola közepén álló torony bejárata fölé emléktáblát helyezett el emlékére (2007. júl.).
Irod.: 1848–1849 Transilvania; Gyászjelentő; Harmath-Kálmán