HALLER László, hallerkői gr., szentpáli ág, ugrai ágazat

Kerelőszentpál, 1717., † Mv., 1751. márc. 1.: műfordító. – H. Gábor (1685–1723) és Károlyi Klára (1697–1750) fia. H. János dédunokája. Korán árvaságra jutott, nagyapja gr. Károlyi Sándor nevelte szigorúan katolikus és a főúri érdekek védelmének szellemében. Felesége: Forgách Róza (1723–1792). Gyermekei: Gábor (1749–1822), Erzsébet gr. Lázár Istvánné († 1799). – Tanulmányait a piaristák irányították, majd Bécsben jogot tanult, csatlakozott a felvilágosodás eszméihez. Tanulmányai után a katonaéletnek szentelte magát, és a nagyapja, Károlyi Sándor által szervezett ezredben szolgált. Testvére, Gábor (1718–1784), mellett részt vett az osztrák-török háborúban (1736–39), Belgrád ostrománál (1739). Elhagyta az ezredet, és elkezdte gyakornokságát gr. Esterházy József országbíró mellett (1740–). Részt vett az 1741-es ogy.-en, ahonnan nagyapját tudosította. Az országbíró tanácsosaként választották meg Máramaros vm. főispánjává (1742). Kir. tanácsos. A családi birtokok elosztásakor ő kapta Marosugrát, így ő a megalapítója a szentpáli ág Ugrán lakó leágazásának, amely megmentette a kihalástól a szentpáli ágat. Nevét az irodalomtörténetírás egyetlen franciából való fordítása miatt őrizte meg, amely a 18. sz.-ban több kiadást megért. Fordítását Bessenyei György a Holmiban bírálta. A posthumus mű első kiadója az irodalompártoló egri püspök Barkóczy Ferenc volt. – F. m.:ford.: Fenelon de Salignac: Telemakus bujdosásának történetei: Magyar hazánk fő, közép és alacson rendeinek örömére, kedves és bölts mulatságára (Kassa, 1755, 1758, 1770, 1775).
Irod.: Fazakas István 2003; Harmath-Kálmán; MAMŰL