HALMÁGYI Samu

Alsószentmihály, 1880. máj. 22., † Arad, 1962. dec. 31.: tanár, költő, publicista. – Középiskolát Tordán és Kv. -on, egyetemet Bp.-en végzett, tanári diplomát nyert (1904). Egy ideig a dicsőszentmártoni polgári fiúiskola tanára és igazgatója (1917–19) és a Kisküküllőmegyei Tanügy c. folyóiratot szerk. -tette (1912–16). Az ugyanitt megjelenő Vármegyei Hírlap folytatásokban közölte Ady Endre magyarsága és magyarossága c. tanulmányát, melyet a szerző 1916 elején különlenyomatban elküldött a költőnek, melléje állva a Rákosi Jenővel folyó vitában. Az erdélyi Ady-kultusz e korai megnyilvánulásának egy példányát a költő Csucsáról keltezett válaszával együtt a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum őrzi. A költő-tanár békevágyas versesköteteire a levélváltás után Ady hívta fel a figyelmet a Nyugatban. A székelyudvarhelyi polgári leányiskolát igazgatta, azután a székelyudvarhelyi állami fiúlíc. tanára. Tompa László baráti köréhez tartozott. Benedek Elekkel levelezett, a Cimbora munkatársa, a Pesti Napló állandó munkatársa; szerk. -tője, miután Aradra telepedett (1937–) és bekapcsolódott a város irodalmi életébe. A II. vh. -t követő években rövid ideig az aradi 3. sz. Líc. esti tagozatán természetrajzot tanított. Petőfies hangvételű költészete a líra konzervatív vonulatához kapcsolja. Gazdag könyvtárát, irodalmilag értékes kézirathagyatékát, valamint Bakóczi Károllyal és Tompa Lászlóval folytatott levelezését tanárnő rokona őrzi Szegeden. Cikkei, vezércikkei és tanulmányai jelentek meg különböző lapokban. – F. m.: Mégegyszer és mindig (Dicsőszentmárton, 1915); Hadak útján (Dicsőszentmárton, 1916); Utam (Székelyudvarhely, 1923); Ady Endre magyarsága és magyarossága: Tanulmány. ( ?).
Irod.: EM ; Évfordulónkra; Gulyás; Osváth; (Örökségünk, 2007. 3. sz.), RMIL