HALTRICH Joseph, §

Szászrégen, 1822. júl. 22., † Segesvár, 1886. máj. 17.: lelkész, tanár, történész, népmese- és népkötészeti gyűjtő. – Elemi iskoláit szűlővárosában végezte, két évig a Johann Kinn irányításával magánúton tanult, segesvári gimn.-ban folytatta tanulmányait (1836–45), a lipcsei és a berlini egyetemen klasszika filológiát, filozófiát, történelmet és teológiát (1845–47) tanult. Bethlen János gr. gyermekeinek nevelője Kv.-on (1848); segédtanár Szászrégenben (1848), majd a segesvári Ev. Főgimn. tanárának választották (1848. nov. 5.); uo. igazgató (1869. júl. 25. – 1872. jún. 6.). Segesden ev. lelkész 14 évig, amikor is a kimerítő munka és a betegség miatt meghalt (1872–86). Fr. Müller, Fr. Wilhelm Schuster, Johann Mätz és Johann Albert kortársaival kutatta az erdélyi szászok kultúráját. Népköltészeti gyűjtőútjain összeírta a szász folklór több száz alkotását. Munkásságát a Grimm testvérek támogatták. Kapcsolatban állt németo.-i neves kutatókkal és gyűjtőkkel. Az Erdélyi Földrajzi Társaság kiadta Idiotikon c. szótárának (1851) jelentős előmunkálatait ő végezte el. Tagja volt a Germanisches Nationalmuseum Tudós Választmányának Nürnbergben (1859), az Erdélyi Földrajzi Társaság Választmányának (1860), alapítótagja a segesvári Humboldt Egyesületnek (1869). Erdélyben alig volt olyan sajtóoránum, amelynek (1850–) haláláig ne lett volna munkatársa. Cikkeit közölte a segesvári Főgimnázium Programja, a Fromann Zeitschrift, a Siebenbürger Bote, a Siebenbürgisch Deutsches Wochenblatt, az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, a Hermannstädter Zeitung, Siebenbürgisch-deutsches Tageblatt újság, a Sächsischer Hausfreund c. naptár. Szerkesztette a segesvári Ev. Főgimnázium Programját (1870–72). Szülővárosát nem feledte, előadásokkal vett részt a Verein für siebenbürgische Landeskunde társaság Szászrégenben rendezett közgyűlésein (1857, 1881), szoros kapcsolatot tartott a tanárokkal, különösen Wilhelm Hellwiggel, támogatta a régeni iskola gimn. –má való átalakítását. Háza Segesváron épült a 16. sz. -ban, 1901 az új szárnya, „A” kategóriába tartozó műemlék (Scării u. 6.). A segesvári szász líc. felvette a Josef Haltrich nevet (1972), az épület 17. sz.-i, majd 1887–1920 átépítették, bővítették, az „A” kategóriába tartozó műemlék (Bastionului u. 3.). – F. m.: Deutsche Volksmärchen aus dem Sachsenlande in Siebenbürgen (Berlin, 1856; Szeben, 1877; Vien, 1882; 1885); Die Stiefmütter, die Stief-, Waissenkinder in der siebenbürgisch-sächsischen Volks-Poesie (Wien, 1856); Zur Geschichte von Sächsisch-Regen seit den letzten 100 Jahren (Kronstadt, 1858); Plan zu Vorarbeiten für ein Idiotikon den siebenbürgisch-sächsischen Volkssprache (Hermannstadt, 1865); Negative Ideotismen der Siebenbürgische sächsischen Volkssprache zur Kulturgeschichte der Sachsen in Siebenbürgen (1866); Deutsche Inschriften aus Siebenbürgen (Hermannstadt, 1867); Zur Kulturgeschichte der Sachsen in Siebenbürgen (Hermannstadt, 1867); Die Macht- und Herrschaft des Aberglaubens in seinen vielfachen (Herrmannstadt, 1871); Sächsischer Volkswitz und Volkshumor (1881); Zur Volkskunde der Siebenbürger Sachsen: Kleine Schriften (Wien, 1885); A csodafa (erdélyi szász népmesék; Buk., 1970); Sächsischen Volsksmärchen aus Siebenbürgen (Buk., 1974).
Irod.: Apold; Bíró Donát; Cziráki Zsuzsanna: Az erdélyi szászok története – Erdélyi szász irodalomtörténet (Kozármisleny, 2006); Dascăli mureşeni 4.; Gaz. Regh. (1994. 5. sz.); Gulyás; LSS; A mo-i középiskolákban 1850–55 megjelent összes programértekezéseknek repertóriuma (Bp., 1887); Művtört. T. 1979; Mureş, judeţ; Profiluri mureşene. 1.; Profiluri reghinene; Regh. cult. 2.; Szabó–Szögi; Szinnyei; Teutsch F.; Valori mureşene de patrimoniu