HORVÁTH Gyula, nagyváradi és teleki

Háromszéktelek, 1843. jan. 24., † Bp., 1897. aug. 19.: ogy.-i képviselő, a képviselőház alelnöke. – Testvére: H. Károly a székely vértanúk egyike. – Iskoláit Mv.-en, Székelyudvarhelyen és a brassói szász gimn.-ban végezte. A heidelbergi egyetemen tanult bölcseletet (1859). Az olasz légió tagja lett (1860), Garibaldi többször kitüntette. Nagyobb külföldi utazásáról haza térve megnősült és Küküllőmegyében telepedett le (1866), ahol a megye életében részt vett, mint a ref. iskolák főfelügyelője, az erdélyi egyházközség zsinati tagja. Képviselővé választották (1872, 1876), a ház jegyzője (1876). A szegedi árvíz alatt kifelytett tevékenységéért királyi elismerést kapott (1879). A szegedi biztosi tanács élén végezte a helyreállítási munkálatok irányítását (–1880). Miniszteri biztosként a Csongrád-Hódmezővásárhely-Szentes-i Védgát Társulatnál való működéséért megkapta a Lipót rend nagykeresztjét, Szentes város diszpolgára lett; a kápviselőház alelnöke (1889). Megalapította a Magyar Hírlapot (1891). Lemondott a balavásári mandátumáról (1891). EMKE alapítótag, alelnöke (1888–). Cikkeiben főképp a nemzetiségi és az alföldi munkáskérdésekkel foglalkozott, ogy.-i beszédei a Naplóban. – F. m.: A válságról (Bp., 1874); Particularizmus (Bp., 1886); Emlékirat : Horváth Gyulának az 1881. évi LII. t. cz. és az 1884. évi XXIII. t. cz. végrehajtása körül teljesített kormánybiztosi működéséről (Bp., 1888).
Irod.: Sándor József: H. Gy. EMKE működése (Kv., 1898); Sándor; Szinnyei; Szinnyei J.; Új országgy.-i almanach (Bp., 1888)